|
|
|
| Előadó: | Olvasók a zŰrben |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bati (Olvasók a zŰrben) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Bati)
újra mélyen,
újra, újra..
a legkisebb gondom
is a lelkemet fúrja
bár elsétáltam,
mégis egy helyben
mégis kétkedve
keresem a helyem
mert jó ha megölelsz,
jó a gondolat
jó az érzés,
mégis elpusztulhat
egy tekintettől tőled
egy tekintettől mástól
kit soha nem láttam még,
mégis pártol
mégis megfog
könyörtelen, kikészít
megemberel, felhevít
mégsem Ő veszít..
és nem neki fog fájni,
még most sem értem
hogy hová tűntem akkor,
amikor mindent elhittem
az érintésem; nem érted
szavaim sem, féltem
mégis érted mindent
kockára tettem
most azt hinnéd; még mindig!
pedig már rég nem..
csak gondolatom játszik,
az én lelkem vétlen
pedig jártam én már ott is
ahol nem is hinnéd
mondtam én már olyat;
többet ért minden kincsnél
legalábbis neked
én tényleg nem akartam;
hogy azt hidd,
egy életre veled maradtam..
de rájöttem én is,
néha hiába a józan ész
felemészt, megkerül
csak azzal ahogyan rámnéz
Ő, igen Te
Ő helyett ki?
ki vagy most te énvelem
és hol kötök ki?
REFR:
kezemben a lámpa,
de nem fénylik és nem világít
a fekete tulipán
most végleg elkábít
kezemben a szára,
ha szúr; az sem érdekel
fogom amíg bírom,
és soha nem alszom el
(Bati)
rossz kapitány vagyok,
engem józanságon nem kapsz
majd azt hazudom,
amivel végül elszaladsz
majd rámdobod a fegyverem
merő bolondságból
mit gondoltál, mégis?
lehullott a szép fátyol...
lehullott minden szépség,
még a mocskod is kell...
ha látlak elkerüllek,
mert nem hiszem el
hogy így is megbénulok
ha felém veted tekinteted
pedig nincs benne semmi,
persze felőled...
ez a bamba félreértés
te úgymondtad, én azt hittem...
eltöröm a varázspálcám,
nem varázsolok többet
(mert)
fekete a tulipán,
és nem a koromtól
elfutottam messze,
lábnyomom majd kárpótol..
(Stek)
de lábnyomod nem látszódik
a beton kemény földön,
tiszta remény nélkül kereslek,
ezzel csak időm töltöm,
könnyed felszárítja bőröm
szikkadttá tesz egészen,
de bízom hogy hazug szavad,
nem dönti romba reményem..
sajnálkozz csak kedvesem,
bánatodra úgysincs szó...
kiskabátod cimkéjén is
ez áll: ingyen szűz ringyó..
és erősítés gyanánt
hívod majd a figyelmem,
de teszek rá mit mondassz
amióta szűröd kitettem
pontosítok: elmentél,
nem bántam meg tényleg
de látod ismét az van,
hogy igazam lett végleg...
nem sajnállak komolyan,
és nem bántalak téged,
hanyag testartásod elég,
hogy ne lássalak szépnek,
páros lábbal ugrom
de a tó víze még jeges,
és hogy kihúzz majd belőle,
te is tudod felesleges,
mert a tulipánom sárga,
mégis átvált feketére,
ha lelkem világítja majd
be másnak szeme fénye
REFR.
(Bati)
most engem figyelsz?
kérdem mi szél hozott erre,
ahová nem jár megértés,
csak a pálinkám fele
kéne mi? a téma
az ország, meg az utca
hogy ki-kit fosztott ki
meg hogy mit hozott a jézuska
sajna nincs, nem is lesz
és tényleg nem is kéne
hogy arra emlékezz,
hogy mit mondtam délbe..
már akkor alig láttam,
a nap is fejbe rúgott,
és végül másnap reggelre
jól be is rugok
most megint engem figyelsz?
vagy mögöttem áll valaki,
ha tudnád, amit én tudok
tovább lehetne lapozni
és megváltozna minden,
bár már így is részeg vagyok
fejben hazafelé ballagok,
s sorokban szaladgálok
köztetek,
nyíregyházi életkép
a haverok a barátok,
nálam mindenki elfér még
emléxem én mindenre
gondolhatsz bármit
20 alatt inni délig
ez majd biztos beszámít
ha megpusztul a májam,
de sírás helyett bambi,
szupaszonik történet,
a kertvárosba pacsi
illetve minden hova
még nem is járok sehol,
mégis 100 kazetta tele,
ez a bemutatóm, csekkold
régimódi mesélgetés,
mögötte lágy karcolás,
ez fexik nekem,
hawer
nem folytogatás...
REFR.
(Bati)
eltorzult az emlék,
csak csordogál a part mentén,
elér az mindenhova
a hitvány érzelmek szelén.
homályos a kép,
de valahol még érzem
azt a hatást amint
a színétől lesz végem
és leszek újra szabad
hé, most hova szaladsz?
várj már meg hallod?
á dehogy hallasz...
hogy is hallanál
ott a víz alatt
vagy te egy hal lennél?
csak ki ne fogjalak
újra meg újra,
mint a hülye mesédbe
ha aranyhal lennél,
a kívánságom az lenne;
hogy menj amilyen messze
csak lehet itt a bolygón
menj ameddig lehet,
és vissza ne fordulj
ne akard majd látni,
az én szemem kékjét,
és ne akarj kérdezni,
ígysem látom még a végét
ígysem tudom még, hogy mit tettem
hogy hová lett az én fejem
hogy miért küldtem el, amikor szerettem?
de kisütött a nap,
közben tisztul már a fejem
ha ez egy keresztrejtvény volt,
akkor hamar megfejtettem
csak elejtettem mindent,
szilánkokat törlök fel,
vért morzsolok össze
és játszok a szíveddel..
de bezár most a kisdoboz
nincs már kedvem játszani
ha meg nemis rám figyeltél,
ellehet váltani..
REFR.
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
