|
|
|
José:
A tudatodba férkőzök és nem engedlek látni,
Nem fogsz érezni se semmit, hidd el nekem, nem fog fájni.
Tárva az ajtó és beléphetsz most rajta,
Égbe nyúló fénycsóvák, a tudatod mi hajtja.
Rabja vagy a sötétség végtelenbe mélyülő,
Néma tárnák homályának, érzed nincs kiút.
Egy néma kisfiút, látsz sarokban neked háttal,
A falon kaparásnyomok, fejében egy lapáttal.
Csukd be a szemed, fedezz fel egy világot,
Életre kél a gonosz, már nincs miért siránkozz.
Nyikorog az ajtó és nem jut be a fény,
Rettegés és kín vár rád, ez tény.
Elaludni nem mersz, mert ott van ő álmodban,
Látomások kergetnek, egy halott nő fátyolban.
Elfutnál örökre, de végtelen a folyosó,
Felriadsz álmodból, körülötted koporsó...
Cruse:
Én meg ott osztok, ahol ti osztoztok,
Beleroskadtok, azt közben fost adtok.
Én is megb***lak zenével, mint anno a Fenyőék,
A José lemezét meg majd leszedi a környék
A te vékonyságod a tevékenységed,
Hogy megértsem most már, nem mellé beszélek.
De ez még kell neked, hogy tudjad, hol a helyed,
Mé' nekem játszol, ha nem ismerem a neved.
Céé céé, hogy a célom már meg van.
Err err, hogy a ravaszság nem hagy.
Uuu uuu, nekem minden utam tiszta.
Ess ess, aki savaz, annak nista.
Ee ee, hogy egy időre elmegyek,
És nem fogtok látni, mert magasak a hegyek.
De mit tegyek akkor, ha láthatatlan vagyok?
Amíg ilyen flegmán beszéltek, a pofátokba szarok..
José:
Egyedül vagyok, vadászik rám egy árnyék,
Egy elhagyatott hotel, meg egy pár gyilkos szándék.
Egy emeletnyi hulla tart felém éppen,
Lerügyezik lábam, hogy miért én? Nem értem.
Egy új kép tárul elém, mikor épp egy sírt ásom,
A kopjafán az én nevem; halt: 2003.
Remélem csak rémálom és élek még valahol,
A testem és lelkem még, egy részben barangol.
Jön a fény, végre felébredek
Valaki dübörög az ajtón, megkérdezem:
Ki az és mit akar? De csak dübörög tovább,
Odamegyek, kinyitom: Hadd lássam a pofád!
Vérbe lábadt szemmel mered rám saját énem,
Ahogy ingázik testem, nyakamnál fogva kötélen.
Túlvilági hangon odasúgja: MEG VAGY!
Csörög az óra, ismét negyed hat...
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
