|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
José Rovó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Yoo...A Rovo és a José, Na ki a barát? Na ki?
José:
Kusza sorok mélyen, bennem sötét hullámokká válnak,
Egy csalfa gondolat, a romokból feltámad,
Újra építené a várat, mit lerombolt egy árnyék,
Jól tudod, ha segítség kéne én ott állnék.
Csak ennyit mondogattam, de te ezzel vissza éltél,
Bezzeg én ott voltam mindig neked, hogyha arra kértél.
Naiv vagyok, jól tudom, az voltam, az is leszek,
Mert a barátaimért bizony vakon bármit megteszek.
Bíztam benned, minden tetted átéreztem,
Hogyha véreztél véreztem, vissza sose kérdeztem.
Nem vártam tőled semmit, nem kértem a jussom, cserébe adtam mindent,
Örökbe, nem csak kölcsön! Pedig az volt minden kincsem.
Mégis te voltál az, aki a bajban otthagytál,
Váratlan, mint az Isten ki, az ördöggel lepaktál.
Sok év barátság, átélt kaland, felhőtlen mosoly és emlék,
De felfedted magad, most már hiába is tennél
Bármit is hogy visszajöjjön, újra a régi legyen minden,
Mert bár rád nem haragszom, az élet sincsen ingyen.
Ne kérd hát ezentúl azt, hogy tiszteljelek téged,
Hogy felnézzek rád, mert végleg eljátszottad esélyed.
Refr.:
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Rovo:
Sokunk gondolja, itt elveszett, mint most én is
Egy világban, hol gyilkolnak gázért, mikor van szén is.
Mégis a profit számít, lassan már belépés a temető,
Haszonért bármit, de rájövünk majd, a pénz nem ehető.
Mint ismerjük, milyen, mikor a kevésből lesz semmi.
Múló vágy csak, majd végül lehet kezünk összetenni
De menni kell tovább erős, határozott léptekkel
Így mind megértük: jobb ha nem foglalkozunk a miértekkel.
Mi megtötrén múlt, a jövő tartogathat jót nekünk,
Ha barátból lett ellenség, lesz támasz újra, s feledünk
Mert tudnunk kell feledni...
Nem csak egy voltál, a sok közül,
Adtam, ha tudtam, de a tettek közt elvegyül,
Hittem, bíztam, de csalódnom kellett,
Én tudd meg mindent megtettem, mi tőlem tellett.
Nem csak egy voltál, csak tudnám miért nem érted?
Mindent megkaptál, amikor csak kérted.
Hittem, bíztam, de csalódnom kellett,
De mégis tettem, mi tőlem tellett.
Mindent megtettem, mindent elhittem,
Nem értem miért tettem, benned miért hittem?
Refr:
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
José:
Emlékszem, mikor még lent játszottunk a téren,
Csak te voltál nekem, bár az nem is volt annyira régen,
Mégis csak két idegen vagyunk, és már nem köszönünk
Egymásnak, a szerepet betölti egymás iránti közönyünk.
Hibás vagyok én is, nem voltam elég jó barát,
De mégis te árultál el, leköpted lelkem sóhaját.
Hogy ki az igaz barát, ez a kérdés merült fel,
Mert nálam az nem haver, téged meg ez a tény került el.
Rossz társaságba kerültél, sok hazugságra felültél,
Kívül pompa, belül gyér, értékrendet vesztettél.
Mindent megtettél, hogy újra jó fényben lássalak,
De tetteid nyomán nem maradt más, csak bűzös sár és salak.
Összesúgtak ismerősök, mert hátam mögött lemondtál,
A földön nincs nagyobb hatalom a mérhetetlen egódnál.
Ne mondd már, hogy te voltál, aki tisztelt mindig engem,
Ezek után nem hiszek semmit, már nem kell bíznod bennem.
Mert amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten,
Kiskoromban megtanultam, egyszerűen húzz el innen.
Lépjél ki az életemből, nincs szükségem rád,
Hogy mit rontottál el, majd rájössz évek múltán.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
