Kiskoromban néztem a hulló leveleket,
Sárgult az ősz, és én láttam az elemeket.
Csodáltam 20 telet és kaptam 20 tavaszt,
20 ősz tett próbára, és élveztem 20 nyarat.
De mi maradt mára, semmi nem a régi,
Mert elment már minden, mi az említést megéri.
Csak egy ami maradt ez a végtelen hatalom,
Mindenki látja igen látom én is magamon.
Tapasztalat szerzés mellé eszmélet vesztés,
Bölcsebb lettem, úgy hiszem, egy magányos cserkész.
Egy eltökélt kertész, ki rózsát növeszt a kertben,
Olyan vagyok én is, egy buzgó mócsing a reppben.
Szerelem, bátorság, félelem, bánat,
Halogattam olyan dolgot is, ami nem várhat.
Kívántam százat, kívántam ezret,
Azt nem tudom, hogy hol a vég, de hogy hol volt a kezdet,
Azt vágom, jah, ismerem a múltam,
Futószalag az élet, és már 20 éves múltam.
Hagytam hátra mosolyt és hagytam persze mérget is,
Páran megkérdezik, az összes zeném mér depis.
Időt kérek, hogy befejezhessem, mit elkezdtem,
Erőt, hogy révbe érjen, az amit elterveztem.
Elvesztem a csatát, mert az idő kifog rajtam,
De nem megyek el úgy, hogy tudom hogy ezt hagytam.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Veletek voltam, veletek vagyok és leszek,
Ha ti kéritek, akkor, talán a muszájra is teszek.
Mert kell a szerelem, nekem kell a gondolat,
Ami biztonságot nyújt ha majd lépést vált a hangulat.
Hangokat fúj felém a sápadt őszi szél,
Csillog a szemem, mint mikor egy kissrác remél.
Hegyek és völgyek, akár a szerencsém diagramja,
A homlokom ott tátong a sátán monogramja.
Eljár az idő, 20 évem kukába dobhatom,
Mert nem értem el semmit amire azt mondhatom:
Igen! Itt vagyok, az utam megtaláltam,
Semmit nem értek pedig, a szívem makulátlan.
Tanulhattam mindenből ami bölcsebbé tett volna,
De önfejűnek születtem, nem érdekelt a holnap.
Múlik az idő látod, hervad a liliom,
Elviszi a végtelen, vinne magával, de kibírom.
Írom a szöveget végre tudom, meg fog valósulni,
Mit álmaimban láttam, mikor stúdióban álltam.
A zene lett az életem, barátokat találtam,
Pedig ugyanúgy ülök a széken, egy szál gatyában.
Anyáztam olyanokat, akik meg sem érdemlik,
És támogattam olyat is, ki magával kérkedik.
Azt hittem, az évek alatt okossá váltam,
De olyan buta vagyok, hogy egy gondolattal háltam.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Elkezdtem reppelni, tizenkilenc évesen,
De hol vagyok én azoktól, akik már a szpészemen
A barátaim közt vannak,és a tizenhat évükkel,
Leköröznek tízszer, egyszerű érvekkel.
A társadalomban 20 évesen öreg már az ember,
Ki tud oltani a fórumon, ki a VIP member.
Szemben a valóság görbe tükre kacsint rám,
Egy beteg világot élünk, hol szomorú a gitár.
Az idő arra agitál, hogy tegyek, hogy lépjek,
Mert elszaladt, lehet reggelre a szobámban égek.
Most is csak mesélek, pedig süket fülekre talál,
Csak vesztegetem az időm, most még te is elhagynál.
Egy év a reppben, egy évem elrebben, páran
Szeretik a zenémet, azt mondják, megérdemlem. Tán
Tanultam a múltból, mégis a mámat élem,
Imádlak jelenem, mégis a jövőm a reményem.
Refr.:
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Fut az idő, egyre rövidebb a futamidő,
Ami idén elhervadt, jövő évre újra kinő.
Valóságot kerestem, álmaimban,
Hogy megtaláljam, időt kérek, nem állok le holtomiglan.
Tizennégy híres magyar énekes mondott igent Hrutka Róbert zeneszerző és dalszövegírónak, aki az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve írt dalt a véradásról és az önzetlen segítségnyújtás fontosságáról.
- Ez a projekt nemcsak egy dal, hanem egy közösségi összefogás egy olyan ügyért, ami igazán számít, hiszen vért csak véradással pótolhatunk – mondta el Bayerné Dr. Matusovits Andrea, az OVSz főigazgatója a „Csak egy hős…” kapcsán. A főigazgató hozzátette, hogy ezzel a dallal szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket mindazoknak a véradóknak, akik önzetlen segítségükkel nap mint nap hozzájárulnak a betegellátás sikeréhez. Mint kiemelte, „külön köszönet illeti az előadóművészeket is. Támogatásuk és szerepvállalásuk példaértékű, és nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy még több ember figyelmét felhívjuk a véradás fontosságára.
A jótékonysági kezdeményezéshez az OVSz Hrutka Róbert zeneszerzőt kérte fel, aki mellé olyan ismert előadó- és színművészek csatlakoztak, mint Földes Eszter, Für Anikó, Gubik Petra, Keresztes Ildikó, Kovácsovics Fruzsina, Pásztor Anna, Udvaros Dorottya, Veres Mónika Nika, Fehérvári Gábor Alfréd Freddie, Kowa, Nyerges Attila, Pély Barnabás, Szebényi Dániel, valamint Szolnoki Péter.
Hrutka Róbert, a dallal kapcsolatban elmondta "örömmel tettem eleget a felkérésnek. A zene számomra olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Ebben a dalban összefonódik a zene és az élet, az önzetlenség és a remény. Én így tudok leginkább hozzájárulni más életmentéséhez."
A „Csak egy hős..”dal és videoklip elérhető az OVSz honlapján és közösségi médiafelületein, valamint a debütáló dalról további információk megtalálhatók a www.ovsz.hu/dal (http://www.ovsz.hu/dal)oldalon.
