|
|
|
Mc Die:
Neked fáj a lét, mert tudod mi a tét.
Nekem fáj a lét, mert szívemet szaggatták szét,
Az emberek kik a rossz útra vezettek,
Hogy szenvedjek, hogy fájjon az élet.
Sokak eltemettek sok barátból ellenség
Kit szerettem anno ma álmomban kínoz még
A látomások, amit minden este átélek,
Hogy alvás helyett én lelkekkel beszélek.
Sokszor hagytam el magam és indultam neki
Mikor úgy éreztem, hogy nincs mellettem senki,
De az érzéseim nem csalnak így elindulok
Majd visszajövök akkor, mikor a föld halott.
Hiszen minek maradjak így itt veletek,
Mikor a saját életeteket úgy féltitek,
Hogy a változás hírétől is megfagy bennetek
Az-az érzés, ami bennem még ég.
refrén:
Minden reggel arra kelsz, hogy minden este jelekre lelsz,
Látomások miket csak te álmodsz meg ez a sors keze.
Minden napra egy újabb test születik, de mégis kevés van,
Lélek a testben, a szememben ember már alig van.
Big Zojc:
Nekünk az lenne a dolgunk, hogy életet adjunk,
Hogy megélhessünk pénzt családunknak biztosítsunk
Legális keretek között haladjunk, mert ha lebuksz
Nem lesz örök az életed, ha szíved a normál felett pörög
Adjál mindenkinek és kapsz kölcsönös szeretetet
Bár manapság a pénz minden fele kedveltebb
Az tény és való, hogy anélkül nem élhetsz meg
Csak még diplomával sem kapod meg a napi betevődet.
Felhőtlenül nem fognak eltelni életed évei
Ezt biztosította neked a rendszer uralkodói,
Mert az oltásokat megkapjuk mindannyian a médiából
És a gyerek, ha felnő persze, hogy a rosszhoz pártol.
Elveszett a tisztelet a remény a jövő
Ha háborúba mész a saját társad fejbe lő
Béke nincsen, azt nekünk elintézték ott fent
Így majd jön nekik a pénz mi meg öljük egymást gyerekek.
refrén:
Minden reggel arra kelsz, hogy minden este jelekre lelsz,
Látomások miket csak te álmodsz meg ez a sors keze.
Minden napra egy újabb test születik, de mégis kevés van,
Lélek a testben, a szememben ember már alig van.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
