|
|
|
| Előadó: | Diggieman |
|---|---|
| Album: | Lángtenger |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Bravaz |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Yo,
Régen tényleg teljesen más volt, még volt családi kép,
nappal kirándulás, este tanulás és délben a közös ebéd.
Tudtam, ha valamit szeretnék magamnak elég, ha elképzelem,
tökéletes volt otthon minden, ezért az utca nem érdekelt.
Írtam verseket zseblámpával a takaró alatt éjjel.
Hittem, hogy ami egyszer megköttetett, azt semmi nem bonthatja széjjel.
Láttam, hogy nem egyszerű nektek sem, de gondoltam majd az idő
midenre megoldást hoz végül és a problémákon túl lő.
Mígnem kiderült az apa szerep nem az "apa szeret"-re épül,
és hogy tényleg csak majd anya szeret és ő nevel fel majd végül egyedül,
mint egy óriási védőfal, ami gyerekek köré épült.
Veled a legrosszabb pillanat is kéz a kézben egyből kiszépült.
Hiába minden probléma, amíg Te az erőd felett adtad
meg, amit ilyen helyzetben csakis adni lehet.
Neked köszönhetem e sorokat és hogy láthatom ami szép,
Tőled kaptam te elveszett gyermeked kitűnő életét...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Lepergett pár hónap és én egy rossz társaságban azt hittem,
itt leltem rá a jóra, talán mert engem is végre valahol vártak.
Mint mikor megáll az óra és úgy érzed, hogy minden megáll,
úgy leltem rá a szóra, de lehet, hogy végül csak a szó lelt rám.
Jó pár évig csak a srácok, velük láttam meg az utca arcát.
Sokat közölük alig látok, mert valamiért épp bevarrták,
minden tettük mögött átok, de ezt nem ők választották,
ők csak épp rossz helyen voltak, mikor a jóknak járó szerepeket osztották.
Aztán hirtelen megfordult minden, és egyszer csak ott álltatok Ti,
akikre a mai napig úgy gondolok, mint igaz barátaim.
Óó én érzem még mindig, hogy össze kötnek a szálai,
ez egy örök fogadalom közöttünk, pedig soha senki sem mondta ki.
Bárhova nézek, ezt látom az arcokban a szemekben,
ezt érzem az illatokban; az utcán, a játszótereken
ezt látom, ettől szorul össze a szívem minden játékteremben,
és ha magamra gondolnék mindig, akkor is ti juttok folyton az eszembe...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Menetelnek a gondolatok az agyamban nap mint nap,
és a szemem akár egy fényképező, fényképeket kattintgat.
Amit megörökítek a szememmel, az amit senki sem vehet el,
és így élhetnek tovább örökké bennem az elveszett gyermekek.
Amit belül tartok, mi voltunk, hogyan is engedhetném el,
nekem már csak ez maradt, nem adom, fogom mindkét kezemmel.
Én abban élek amit a múlt adott, nem bírok a jelennel,
úgy érzem tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben.
Én minden nap átrágom, hogy végül is mi történt,
és én minden nap csak várom, hogy végre rám csörögjél.
Jól tudom, hogy te is pont ezt várod, én nem hívlak, de ettől még
hidd el, hogy én is sajnálom, de kettőnk közül ki az, ki eltűnt rég?
A mai napig nem bánom bármit is léptem az életben,
és tudom, hogy neked is néha ártottam és sokszor tévedtem.
Hiszem, hogy bármi is legyen a lépés, amit a sors következőként szán,
belül ugyanott meglesz mindig a szobában egy magában pityergő srác...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
[Refrén]
Mikor életek siklanak ki, vagy családok szakadnak szét,
mikor szülők elválnak vagy meghalnak és te gyermekként ott maradsz még,
akkor mikor barátok pótolják azt amit pótolni nem lehet,
akkor értettük meg végül, mint mikor mi lettünk elveszett gyermekek...
Koncertek, mesterkurzusok, workshopok, szakmai előadások, hangszerkiállítás és elsősorban fiatalok számára szervezett verseny is szerepel a június 6-án kezdőd 25. Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál programja között.
A fesztivál Magyarország legrégebben működő és egyben az egyik legjelentősebb gitár eseménye, melyen a világ legkiválóbb gitárművészei lépnek föl, a jubileum alkalmából pedig számos színes program is várja az érdeklődőket.
A fesztivált Pavlovits Dávid gitárművész-zeneszerző alapította 1999-ben. Ő maga több mint harminc országban lépett fel, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bartók Béla Művészeti Karának docenseként az ország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb klasszikus gitár közösségét fogja össze.
A fesztivál június 6-án lengyel gitáresttel kezdődik, melyen Marcin Kuzniar és Mateusz Kowalski koncerteznek. Másnaptól a rendezvényen résztvevő neves művészek tartanak mesterkurzusokat, valamint két napon át hangszer- és eszközkiállítás is látható a fesztivál helyszínén, az SZTE művészeti karának épületében.
Június 7-én előbb Csáki András és Girán Péter előadását hallgathatják meg az érdeklődők, majd a Duettek estje következik, melyen a portugál Project Windsbraut és az amerikai-spanyol Orphika Duo lép színpadra.
Június 8-án rendezik a 10. Szeged Altamira Nemzetközi Gitárversenyt, melyen a zeneművészeti szakgimnáziumok és felsőfokú zeneművészeti képzőintézmények növendékei mellett más formában gitárt tanuló diákok is részt vehetnek, sőt a pro kategóriában kormegkötés nélkül is megmérettethetik magukat az indulók. Este a Rosalli Gitárstúdió, valamint Mayer Attila előadása hallható, a fesztivál záró dzsessz és latin gálaestjének egyik fellépője Pusztai Antal lesz, aki az alapítás óta visszatérő szereplője a rendezvénynek, mellette pedig a Flamenco Sopianae látványos produkcióját élvezheti majd a közönség.
Fotó: Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál
