|
|
|
Túl lépnék a múltamon, de valami visszahúz.
Nem tudom hogy te vagy-e, vagy csak az hogy visszanyúlsz;
Belém, de te ezt biztosan nem érzékeled,
mert nem a kezed nyúl vissza, hanem a lelked.
Ami egykor az enyém is volt, hisz elfeleztük,
én is adtam az enyémet, és aztán magunkba tettük.
És így éltük az életünket közösen, egy lélekkel,
te elmentél. De a lelkemet azt miért vitted el?
Itt maradtam én, és velem az emlékek, amikre
akarva-akaratlanul, még ma is visszanézek.
Ezek gyönyörűek szépek, ott látlak mosolyogni téged.
A mosolyod nekem számomra, az volt hogy élet.
Tényleg nem érted hogy miért vagy még mindig itt nekem?
Mikor egy óceán volt közünk, akkor is ott voltál velem.
Soha el nem feledem azt, hogy mennyit adtál,
de én is tiszta szívből adtam, azokat amiket kaptál.
Mai napig adnám, hisz tudom mikkel küzdesz meg,
ott lennék neked pajzsként, hogy ne essen rajtad heg.
Tudom hogy könnyebb lenne, de eldobtál engem,
és itt van ez a sok-sok emlék. Mi lesz velem?
Gödöllői kastély, ott is átöleltél hányszor..
A center liftjében a szám, csókot kapott a szádtól.
A szenttornyai utak. Amíg én hajat vágtam,
te kereszt rejtvényt fejtettél, aztán én is beszálltam.
Mára már jól tudom, mi az a gally.
Bárcsak láthatnálak végre újra úgy nevetni;
Mint ahogy akkor. Milyen boldog voltam...
Uram isten, még a kezedet is fogtam.
Munka után fáradt voltam. Te etettél engem.
Hozzád bújtam, simogattál, álomba szenderedtem.
Az első közös hazaút, mikor azt mondtam neked,
hogy add már ide, és te ideadtad a kezed.
Azt a kezet, amire gyűrűt húztam, te ezt még nem tudod,
de én akkor megfogadtam:
Hogy örökre veled maradok, hisz te vagy azaz angyal,
kinek mosolyától süt a nap, könnyétől kap záport a talaj.
Hol lehetsz te angyal? Repüljünk együtt!
Légy a jelenem ajándéka, és a jövő gyümölcsét együk!
Harapjunk bele, egy élettel még tartozunk.
Ő tudom hogy még vár ránk, és sír azért mert külön vagyunk.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
