|
|
|
Túl lépnék a múltamon, de valami visszahúz.
Nem tudom hogy te vagy-e, vagy csak az hogy visszanyúlsz;
Belém, de te ezt biztosan nem érzékeled,
mert nem a kezed nyúl vissza, hanem a lelked.
Ami egykor az enyém is volt, hisz elfeleztük,
én is adtam az enyémet, és aztán magunkba tettük.
És így éltük az életünket közösen, egy lélekkel,
te elmentél. De a lelkemet azt miért vitted el?
Itt maradtam én, és velem az emlékek, amikre
akarva-akaratlanul, még ma is visszanézek.
Ezek gyönyörűek szépek, ott látlak mosolyogni téged.
A mosolyod nekem számomra, az volt hogy élet.
Tényleg nem érted hogy miért vagy még mindig itt nekem?
Mikor egy óceán volt közünk, akkor is ott voltál velem.
Soha el nem feledem azt, hogy mennyit adtál,
de én is tiszta szívből adtam, azokat amiket kaptál.
Mai napig adnám, hisz tudom mikkel küzdesz meg,
ott lennék neked pajzsként, hogy ne essen rajtad heg.
Tudom hogy könnyebb lenne, de eldobtál engem,
és itt van ez a sok-sok emlék. Mi lesz velem?
Gödöllői kastély, ott is átöleltél hányszor..
A center liftjében a szám, csókot kapott a szádtól.
A szenttornyai utak. Amíg én hajat vágtam,
te kereszt rejtvényt fejtettél, aztán én is beszálltam.
Mára már jól tudom, mi az a gally.
Bárcsak láthatnálak végre újra úgy nevetni;
Mint ahogy akkor. Milyen boldog voltam...
Uram isten, még a kezedet is fogtam.
Munka után fáradt voltam. Te etettél engem.
Hozzád bújtam, simogattál, álomba szenderedtem.
Az első közös hazaút, mikor azt mondtam neked,
hogy add már ide, és te ideadtad a kezed.
Azt a kezet, amire gyűrűt húztam, te ezt még nem tudod,
de én akkor megfogadtam:
Hogy örökre veled maradok, hisz te vagy azaz angyal,
kinek mosolyától süt a nap, könnyétől kap záport a talaj.
Hol lehetsz te angyal? Repüljünk együtt!
Légy a jelenem ajándéka, és a jövő gyümölcsét együk!
Harapjunk bele, egy élettel még tartozunk.
Ő tudom hogy még vár ránk, és sír azért mert külön vagyunk.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
