|
|
|
Verze1:
Körülnézve mit látok, csak amit horizontom enged,
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom, de belül szenved.
Az emberekben bízni nem lehet, hiszen mindegyik álnok,
Mosolygok, amíg látok, ha nem írnék kitől, lennének számok,
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe vettük a témát,
Felvázoltuk egyből a tényeket, és hagytuk a sémát.
Amit kaptam, bennem marad, bármekkora dolgok azok,
Betermeltem az aranyérmeket, pedig csak dolgozgatok.
Tanultam inkább, mint utcáztam, jöhettek a dolgozatok.
Sokan mondták pondró, vagyok, magam után csak gondot hagyok,
Ha ezt gondolod, vállald magad, mutasd, mit érsz el,
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem, mit érzel.
Egy kézzel többre mész, annyit kapsz amennyit, érdemelsz,
De hogyha megvan mindened, előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod ennyire vagy képes,
Nyugodtan bizonyíts másoknak, de a végén nehogy szét ess.
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra, amit megéltél az életben,
Hogy találkoztunk azon a napon, az nem véletlen.
A penge éle életlen, nekem elég egy lány, egy társ,
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell, neked más.
Mindig rólad szólt minden dal, amit véstem papírba tollammal,
Tovább léptem, mosolyogva, ismeretlen szólammal.
Már nincs tartalék, amit ne írtam volna ki magamból,
Hogy szeretlek, mindenki más ezt vette ki a szavamból.
Csak te nem láttad, mert elfedték gondolatom a mondatok,
Megbíztam benned, segítek bármikor, mást nem mondhatok,
Ha ez nem elég, a szívem adom, csak hidd el szavam terhét,
Láthatod Te is az életnek homályosan kínzó termét…
Verze2:
Pár gondolat, mi színessé teszi a hétköznapok szürkeségét,
Elrejti az álca, az emberek legnagyobb büszkeségét.
Szürkén látod a dolgokat, mégis a gondolatok jönnek,
Ha olyat látok, amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek.
A lányok könnyen jöttek, a barátok a repp felé löktek,
Az életemből írhatnék egy ezer oldalas könyvet.
Láttam rondákat és szépeket, kettészelt kék eget,
És most a felhalmozódott sorokból, állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból, részemet kiveszem a sorból,
Megvárom, míg tisztán látok mindent, és kijózanodok a borból.
Utáltok, de mégis szerettek, így élem túl a holnapot,
Ha nem tetszik valami, akkor a papírra írok pár mondatot,
A gondolatokból összeáll a fejezet, ami az első,
Nekem mást jelent a külső, és fontosabb a belső…
Ebben különbözünk, de más dolgokban megegyezünk,
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat, mi ezért reppezünk.
A lelkem nem más, mint egy kettészakadt füzetlap,
Én vagyok a hiphop, te meg csak egy üzlet vagy…
A barátaim mellettem, velem vannak és biztatnak,
Ezek a dolgok azok, amik a szürkeségnek színt adnak,
A szinten maradok, maradok egy 4betűs szakmában,
Az utolsókat írom, míg van tinta a tollam aljában,
Verze3:
Nem vagyok különleges a társadalom alsó szintjét érem el,
És pont az van felül, aki semmit meg nem érdemel.
Barátaim, az ell a Szabó, a Dávid meg a Néger,
És még volt pár olyan ember, aki nagyívben szégyellt.
Az álmom szétvert, amit kergettem, és elveszett,
Amit meg eldobtam magamtól, az önzetlenül kergetett.
Célokat kergetek, mert a cél az mindig szentesít,
A valósággal szembesít, a sors kegyetlen meccsre hív.
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan világ nem létezik,
Merre felé vezet a jó út, mindig a rosszakat kérdezik.
A kísértés megragad, kiránt a valóság mélyéről,
Ha elgondolkoztál a dolgokról, szaladj vissza a sorok végéről.
Szilárd erkölcsömmel festem a valóságot színesre,
Csak az életet vázolom, amit élek, kicsit kifestve.
Első kézből írtam, mert azt láttam, amit elém tártak,
Ha nem elég egy gond, még egy párat az élet rád rak.
Ilyen az élet, egy kört mérek, de egy menettel intéz el,
És ha megnézel, amit még nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől inkább hányok, mint nevetek,
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót, hogy szeretet.
Csak azt akartam, hogy őszinteség legyen a barátság alapja,
És ne úgy ítéljünk másoknak, hogy kinek mi volt a nagyapja…
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind két szemedben,
Az igazság zárjának kulcsa, ott van mind két kezedben.
Ez egy lidérces valóság, mert azt látsz, amit szeretnél,
Nézd meg a szíved nem a társad, hanem egy lírikus ellenfél.
Első kézből, a számokban íratlan gondolatok halmozódnak,
Életre kelnek soraim, pedig csak a hangok mozognak…
Pigniczky Réka rendezésében, az 56films gyártásában és a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében.
A film magyarországi premierje a Magyar Mozgókép Fesztiválon lesz Veszprémben, június 14-én 16:00-kor - a vetítést szabadtéri Kaláka koncert követi.
Mint maga az együttes, a film is nehezen besorolható egy műfajba - egyszerre zenés dokumentumfilm, road movie és portréfilm a Kaláka egykori és mostani tagjairól. Becze Gáborról, Gryllus Dánielről, Gryllus Vilmosról, Huzella Péterről, Major Gáborról, Mikó Istvánról és Radványi Balázsról. A rendező az Amerikai Egyesült Államokban született és nevelkedett 56-os menekültek gyermekeként, és a kaliforniai magyar közösségben hallotta először a Kaláka zenéjét, nem itthon, Magyarországon. A filmnek ez a tény ad különleges perspektívát: Pigniczky Réka rendezését ezúttal is
átszövi az összmagyarság témája, ahogy a Kaláka munkásságának határokon átívelő hatását bemutatja.
A filmben a zenekar mostani négy tagja útnak indul egy olyan városba, amelyről már évtizedek óta énekelnek, de még sosem jártak ott. A kolumbiai Cartagena-ban életükben először éneklik el Kányádi Sándor Románc című, magához a városhoz írt szerelmes versét.
A “Kaláka” mindenütt ugyanazt jelenti a magyaroknak, bárhol is éljenek a világban: nyelvi és kulturális közösséget, összetartozást a verseken és a dalokon keresztül - a Kárpátoktól a Karib-tengerig.
A Kaláka együttes megzenésített verseit már a harmadik generáció fújja kívülről.
A film egyszerre koncertfilm, életrajzi film és utazás
Szól a Magyarországon kívül élő magyarságról, a határontúliakról és a diaszpóráról is. Nem szokásos dokumentumfilm, hanem egy érzelmekkel teli, felemelő zenei élmény. Ez a film érdekes lehet a Magyar népmesék sorozat ismert stílusában készült animációs rész miatt kisgyerekes családoknak, fiatal felnőtteknek vagy azoknak, akiknek van saját Kaláka koncert élményük, kíváncsiak az együttes történetére, a zenészekre, a megzenésített versekre és a kulisszák mögötti történetekre.
A filmet az alábbi kulcsszavakkal lehet leírni
Magyar irodalom, zene/világzene, versdal, Kodály-módszer, hangszerismeret, magyar identitás, összmagyarság, barátság, időskor/idősödés, Dél-Amerika, Erdély.
”Nem a mi ötletünk volt, hogy Réka filmet készítsen rólunk és nem is akartuk befolyásolni. Négy év munka után leültett minket a filmvászon elé és meglepődtünk, nevettünk, meghatódtunk, örültünk. Ilyen filmet senki sem csinált még rólunk” - mondta Gryllus Dániel, a Kaláka alapítója és vezetője.
”Nagyon szerencsés voltam, hogy a Kalákával utazhattam, de nagy kihívás is volt olyasmit felmutatni, amit talán még ők sem tudtak magukról - hogy milyen fontos a Kaláka mindenhol a világon, nem csak itt Magyarországon. Nem volt egyszerű ennyi anyagból összerakni egy szórakoztató dokumentumfilmet a versdal-éneklésről és négy nagyon különböző emberről. Szerencsére nagy segítségem volt ebben Gellér-Varga Zsuzsanna forgatókönyvíró és dramaturg, Hargittai László vágó, és társproducerem Gerő Barnabás. Elmondhatom: a Kalákáról szóló film igazi kalákában készült” - mondta Pigniczky Réka, a film rendezője.
A film 96 perc hosszúságú és az 56films forgalmazza. Nyáron először Egerben, a Kaláka fesztiválon lesz látható (június 28.), majd a Balaton körüli kertmozikban, többek között Fövenyesen, Balatonakaliban és Zamárdiban. Ősszel az art mozik műsorában találkozhatnak a filmmel a nézők országosan. A Kaláka 55. születésnapi koncertje (2024. november 16.) mellett a mozik is kiemelten fogják vetíteni a Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig című filmet.
RÁHANGOLÓ jelenetek: https://youtu.be/qf8fBmAmvYs?si=hv-KB0d3wLl6WP1m
Facebook oldala: https://www.facebook.com/kalakfilm
