|
|
|
| Előadó: | Rokko és Doggie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Mindenki álmodik arról a lányról,
Akiről azt hiszi, ő lesz az az álom,
Mindenhol keresed, nézed, hogy hol van,
Lehet hogy pont, az orrod előtt ott van./
Egész életemben kutattam, merre lehet a nagy Ő,
Végig ott volt mellettem, de észre se vettem őt.
Ilyen a szerelem, egy furcsa érzés,
Megfertőzi a szíved, ami elől nincs menekvés,
Titokban nem tarthatom, amit irántad érzek,
Mert lehet, hogy utoljára látlak, és ettől félek,
Gyönyörű szemébe nézek, látom a fájdalmat,
Elment tőle mamája és nincs ki többé, várja,
Összebújva emlékeztünk a szép dolgokra,
Szomorúnak láttam és ez a szívemet marta,
Hogy vidámnak lássalak, bármit megtennék,
Mert mosolyod a világon, bárminél többet ér,
Boldog lennék végre, hogy mellettem vagy,
Mert egy szép álom válhatna végre valóra,
Megkapnám az élettől, amire régóta vágyom,
Az pedig te vagy, és senki más a világon,
Mindennap szüntelen csak rád gondolok,
Mert óráról órára egyre jobban hiányzol,
Szerelem hol vagy? Merre jársz?
Ha kellesz soha nem vagy itt, hisz szükség van rád.
Refr: 2x
Várlak téged én! Tudom, hogy hozzám visszatérsz,
Érzem a szívem legmélyén, hogy mindig van remény!
De való féltem eddig elmondani mindezt, amit érzek,
Gyorsabban ver a szívem akárhányszor, látlak téged,
Ha lehunyom a szemem mentén, látom az arcodat,
Rólad szól az életem te vagy minden gondolat.
Amikor átöleltelek téged, talán nem is sejtetted,
Hogy teljesen beléd estem, elraboltad a szívemet.
S mégis ez történt, de én egy cseppet se bánom,
Mert amikor a két szemedbe nézek, én a boldogságot látom.
El se tudnám képzelni nélküled az életem,
Köszönöm hogy rátalálhattam, Istenem,
A két kezem, amikor az arcodhoz ér,
És átölellek, a világ összes kincsével felér!
Amikor megismertelek téged, a szívem elraboltad végleg,
Rögtön tudtam, hogy te, vagy aki kell, megbabonáztál a szemeiddel,
Te, vagy akire mindig vágytam, boldog vagyok, mert rád találtam,
Arra kérlek mindig légy enyém, tudnod kell, szeretlek én!
Refr: 4x
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
