|
|
|
| Előadó: | Juniker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Drága Kedves Apám,mondd merre voltál?
Mióta megszülettem hozzám sem szóltál.
Mióta megszülettem nem is láttál.
Mióta megszülettem felém sem jártál,
azt se tudod,hogy vagyok vagy,hogy éppen létezem,
jól laktam e este vagy most is éppen éhezem,
Mert apa nélkül rossz,minden perce hálátlan,
minden évben vártalak,napokat számláltam,
hogy biztos mindjárt itt leszel,
biztos,hogy gondolsz rám,hogy nem akartál engem,nem az én hibám!
Tudom nem érdekel és az egészre szarnék,de ha rajtad múlna apa,éhen is halnék.
Ha rajtad múlna,most nem lenne semmim
Ha rajtad múlna nem lenne családom,se senkim.
Tudom,sok a haragosod,sokan neked ártanak.
Nekem egy bűnöm volt csak,mindig vártalak.
Refrén.:
Mondd te hol voltál,mikor szükségem lett volna rád?
Fogdd be a szád,mert hazudtál úgyis,inkább maradj hát csendben,
ne kábítsál engem,mert csalódtam benned is.Nyald ki a seggem.
Mondd te hol voltál,mikor hívtalak téged?
Mikor kértelek téged,mikor a bánat feléget.
Mikor minden összecsap,a szívem már jégverem.
Apa,hol voltál bazd meg?Csak ezt kérdezem.
Neked nem voltam semmi,anyunak én voltam a kismanó
Nem vigyáztál rám és elsüllyedt a kishajó.
Veled nem volt karácsony,nem volt húsvét,
Nem volt,hogy játékból előled elbújnék.
Nem voltál példakép,akire felnéznék.
Nem voltál apa,az életemnek térkép.
Nem védtél meg semmitől,ha összekuporodva fáztam,
Nem nyújtottál fedezéket,ha éppen bőrig áztam.
Tőled nem kaptam semmit,csak úgy kilőttél a farkadból.
Gratulálok apa,téged majd minden ember megtapsol.
Nézz a szemembe,tudom,hogy nem mernél,
csak nézz a szemembe,tudom,hogy elmennél,
Apa,csak ölelj meg egyszer,tudom,hogy nem tennéd.
Az lenne jó neked,hogyha nem is lennék.
Amíg te boldog vagy,bennem gondolatok vacognak,
lelkem gyermek arcán könnycseppek ragyognak.
Refrén 1X
Szóljon ez a dal,minden olyan árvának,
minden olyan árvának,kit haza nem várnának.
Szóljon ez a dal,kit nem várnak otthon
Ne haragudj rám,de most nem vagyok toppon.
Drága apám!Te soha nem láttál engem,
én is csak egy öreg fotóról tudom,hogy milyen is voltál,milyen is lehetsz.
Szeretettel gondol rád a drága fiad.
Kabbe.
Refrén 2x
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
