|
|
|
| Előadó: | ÁdE |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Áde/
elmenekültem a gondok elől
magamra találtam
megleltem pár barátban
azt a támaszt, mit te kirántottál alólam egy mozdulattal
a levét három éve iszom, a szívem három éve mozdulatlan
álmomban lepereg a jelenet, amikor lehunytad a szemedet
pedig nem ez volt a szereped, már rég motivált a szeretet,
de sikerült ismét
minden percben bevillan arcodról a kis kép
a képekből összeállt egy diafilm,
de azt a fantáziák elmossák
túl nagy a lábad és a föld között a távolság
az igazság túl összetett
minden test egyszer tönkremegy:
a lélek akkor lesz önfeledt
nem tudom elfogadni
ha eddig balra, hát most jobbra kéne elfordulni
hogy ne vedd észre a könnyemet kicsordulni
olyan szívesen kiordítanám magamból
nem tudom hallod-e: a szavam szól!
ezzel nem segítek magamon,
de már túl rég el van fojtva
én csak az üzenetem akarom átadni
feszít a sok gondolat,
ami miatt bennem kosz maradt,
de nincs kitől megkérdeznem
összeköttetés eszméletlen
fekszik a földön
az űrt kérdőjellel töltöm meg,
hogy miért történne pont velem-veled
már fekete a keret
Áde veled nevet, mert minden mosolyban ott laksz
akármit mondasz, minden válaszodban tüske
más legyinthet: apja-fia! de én ettől leszek büszke ránk
remélem emlékszel az arcomra
tudod én vagyok az, aki fényképet fog markolva
ref.:
/Anita/
szólj rám, néha mikor érzem, menned kell
kérlek ébressz fel
tedd, ami nekem fáj, de tenned kell
tudom már éreztem ez sem véletlen
/Áde/
soha nem vezettem naplót, mert félek visszaolvasni,
félek térde roskadni
pedig ez járna
ez is kétpólusú történet,
mert gyerekként azt hittem, velünk semmi rossz nem történhet
nincs is vésztartalék ilyen helyzetre
a sors máshogy tervezte
nem fértünk az idillikus jelmezbe,
pedig átírnám, a tollat rád bíznám
bíznék egy emberben,
csak keresem a jellemet, amit benned megleltem anno
ez az utolsó adandó lehetőség
tiéd a felelősség, enyém a sóvárgás
vágyok egy szerepre egy történetben
a kardom tök/életlen
de szívet formál
ezt nem fordítja le szótár
van, aki szót vár, én csak megnyugvást
felszámolnám a zűrzavart, mit magad mögött hagytál
tudom, a múltba csapnál, hogy elég lesz!
én nem értem, miért nem értesz
bár én se magam
tudom minden szavad arany volt
ami csak nekem szólt az eltettem,
eldobtam a kulcsot, és földdel elfedtem
pozitív hullámok érkeznek
csak a rossz álmok mérgeznek
újra felégetnek a vágyak
add a szárnyad
csak még egyszer látnálak
bár nem hiszek az angyalban, az ördögben
hiszek abban, hogy még egyszer átölelsz
hiszem, hogy egyszer majd nem lesz bennem bosszú
a várakozás hosszú
nincsen zokszó
tudom nem mindegy, hogy hazudsz, vagy elhallgatsz
a halálomig kibírom, addig az emlékeddel eltartasz
hiszem, hogy meghallgatsz, meghallgatsz
refr.
/Áde/
elhamarkodott egy döntés
következményképp a bőrön több rés,
ami nem forr be
mondod te
könnyebb volt egy álcázott szökés
az erő csillagokat nem hoz le,
de tán a gondolat. te légy szabad, én rab
na! mit kezdjek a csillaggal, érkezz meg nagy zajjal
tűnj el csöndben azzal a vigasszal,
hogy több lyukat betömtem
na persze, ez így egyszerű és jól hangzik
a megoldás csak holnap nyit
addig várnom kell. felidézem ismét,
és leesik, hogy állnom kell a sarat
de ez már túl nagy falat,
ebbe fogok fulladni,
hogy nem bírom kimondani
csak a szívem visz előre
a testem hátráltat
a válasz átvághat
ugyan tényleg rám szánhatsz egy...
egy percet, egy napot, egy évet, egy életet,
amikor elmondom mit akarok,
és hogy mi a helyzet fiam? csak a végén kérdezed
refr. 2x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
