|
|
|
| Előadó: | L.C.N |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
-Igen?
-Szia beszélnünk kell!
-Szia, mondjad.
-Nem próbálhatnánk meg újra?
-Nem! Szerintem ennek már semmi értelme!
-De még mindig szeretlek!
-De én már nem szeretlek.
-De mért nem?
-Nekem már van egy új barátom.
-Értem.
-Mennem kéne. Szia.
Egyszer felkeltem reggel és nem voltál mellettem,
Akkor jöttem rá mindent elveszítettem,
Amikor nem voltál ott engem a sors is elhagyott.
A bánat majd megölt, amit a szakítás okozott,
A szemembe könnyek törnek,
Gyötörnek az emlékek,
Még mindig érted élek Bébi értsd, meg kérlek.
Imádkoztam Istenhez, hogy soha ne legyen vége.
Egyszer minden véget ér ezt megtanultam végre!
Az égre néztem fel mikor az első pofont, kaptam,
Én térden csúszva másztam,
Na de ő csak nevetett rajtam.
Csak azt kérdeztem mért?:
Mért pont én velem?
De nem jött rá a válasz
És meg töröltem a szemem.
Azt az egyet megtanultam
Hogy a nőknek nincsen lelke!
Úgy cserél le sokszor,
Mintha tiszta bugyit venne
Ez az élet sora tudod
A boldogságra bánat
Ez csak az első pofon volt
Tesó de várhatsz még egy párat
Megértettem!
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Elhagytál engem!
Szomorú és fáj nagyon,
Mert az élettől én csak a szenvedést kapom,
Mért mentél el? Legalább erre adjál választ,
A gondolat eláraszt
A fejemben kavarog
Egy érzés, nem kérdés
Még szeretlek Téged!
A szakítás fájdalmát ugyan úgy átérzed,
Eljön a nap, hogy megbocsájtasz nekem
És az életet együtt leéled velem.
Talán egy délután, talán egy éjszakán,
Talán egy év múlva látom újra!
Talán a sors így tesz,
Mit hozhat jövő
Bárcsak tudnám!
Bárcsak újra megírhatnád
Kéred az Istentől,
Kéred az embertől.
Óó ha újra írhatnál…
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Hol van a boldogság???
Óó a boldogság!
Volt egy lány, volt egy fiú,
Volt egy vágy, volt egy hiú ábránd.
Amit a fiú táplált a lány iránt.
De a szerelemnek vége
És a fiú megígérte
Nem szeret mást, a szíve megdobban még érte.
Megértem, csendben éldegéltem,
Megéltem ezt meg azt,
De a sztori hidd el engem is, kiakaszt.
Van, hogy fáj
Van, hogy jó,
Ilyen az igazi szerelem!
Van, hogy öröké tart,
Van, hogy nincsen kegyelem!
Muszály,hogy így legyen!
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Ha elragad a vágy, mindig úgy csináld,
Hogy minél kevesebb sebet ejts a szíveden.
Nem az a tét, hogy semmit se veszíts,
Te kerülj ki nyertesen,
Hanem a fasza gyerek aki érzelem mentesen,
Keresi, hol van a boldogság.
Hol van a boldogság???
Nagyszerű az érzés de néha fáj!
Minél kevesebb sebet ejts a szíveden!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
