|
|
|
(Kis Ká)
Mindig kellettek emberek,ahhoz,hogy felemelkedjek
mégis mára,mindannyian eltűntek, a ködben
messze járnak, eddig érintetlen utakon
távolodnak tőlem, míg az életem kutatom
esélyek, mik a pokol fenekére küldtek
hibáztam, néhányan mégis örültek
régi jó pillanatok, mára porrá égve
egy-két szép pillanat, én és bátyám emléke
az idő elszalad s egyre jobban megértem
miért kétlem,hogy a múltnak nincs vége
mindig előtör, legféltettebb álmom
sose azt inkább az döntéseim bánom
(Joint)
Hiány érzetek kényszer képzetek,
homályban eltűnt emlék képek,
emlékszem anno szemed csillogására,
vagy szád lágy suttogására,
oly közel vagy hozzám és mégis távol,
búcsúztunk mint a szeptember a nyártól,
régi képek már a földre hajítva,
könny szökik a szemembe arra gondolva,
hogy éveim mint a múló pillanatok
és rám se bagóztok, rám se gondoltok.
És csak múlnak hónapok hetek,
Eltűnnek sokan kiket szeretek.
(Kis Ká)
Ez a minden de nem maga az álom
az döbbentett rá mikor minden barátom
elhagyott,forintért vagy puszta vágyakért
azok után,hogy rengeteg támadás ért
mégis így jöttem rá,hogy ki hiányzik nekem
csak a szeretet, ettől van hiányérzetem
ezért fedi a boldogságot a rossz élet
és elragad a mélybe ha nem vagy ébren
ha nem vagy képben, hogy mit teszel éppen
járj nyitott szemmel,kérlek légy résen
hiszen a sors egyszer tőrbe csalhat
s senki nem mutatja az irányokat
Refrén: (Szasza)
Hiányzik pár dolog, érzem
Főként rólad álmodom ébren
Nem az történt amit reméltem
Pedig ez volt minden reményem
Megértés, csak ennyi hiányzott
Minden percben nyugalomért kiáltok
Nekem nincs több csillag, az égen
Szorít a szívem de tovább kell lépnem
(Kis Ká)Hiányzik pár dolog(Szasza)érzem
(Kis Ká)Főként rólad álmodom (Szasza)ébren
(Kis Ká)Nem az történt (Szasza)amit reméltem
(Kis Ká)Pedig ez volt(Szasza)minden reményem
(Joint)
hiány amit belém ültet a valóság
kitépett lapokon kimondatlan igazság,
eltűntek dolgok mik a minden voltak,
tudom már sokan előre szóltak,
hogy becsüld meg a boldog pillanatot,
amikor még elmém nem rágódott,
de sajnos elszálltak azok a percek,
feledésbe merültek szeretett emberek,
késő bánat de most már tudom,
a jövőben a kiutat nem látom,
a sugallatom és a múzsám várom,
akiben magam megtalálom
(Kis Ká)
El nem múló,örökre tartó sebek
amik végigkísérik az egész életed
magadra vagy utalva, kiutak nincsenek
rájössz,hogy nem hiányzol senkinek
de ez nincs így, még akkor sem ha úgy érzed
sírj,de ne mond,hogy nincs értelme élned
hisz előtted a cél, neked kell csak látnod
közel hozzád, mindent meg kell próbálnod
mindennap mosolyogva kelj fel, köszönd meg
az életnek, hogy van még mit enned
hogy nem a szegények közt van a helyed
ha nem tévedek, gazdagon éled életed
(Joint)
Kimondatlan szavak mit most kimondanék,
de már a félelmek a múltat repítették,
a messzi távolban ködbe tűntek el,
csak az emlékezetnek tartozom köszönettel,
és azoknak kik mindig mellettem álltak,
ha szarban voltam akkor is támogattak,
és köszönöm az érdekembereknek,
mikor baj volt ők a sötétbe löktek,
megmutatták hogy az élet nem játék,
de megbocsátok, valós a szándék,
mert látom valóban ez a sorsom,
ez alapozza meg az én harcom
(Kis Ká)
De az élet csordogál útjain tovább
ne feledj, de engedj, bárki megtalál
üvöltő percek, sikító mozdulatok
mi rád emlékeztet azzal felhagyok
bármi is legyen a válaszom nem
lehet az összes vagy csak kettő az egyben
én nem adom fel semmilyen esetben
megbántam minden rossz cselekedetem
az életem, csak egy darab benned
dobj el kérlek ha már nem kellek
fájni fog de szívem örökre bezárom
mosolyogj de tudd Te voltál az álmom
(Joint)
Furcsa, de gondolataim körülötted lebegnek,
mint a filmekben soha nem felednek,
mindenkiben téged kereslek, nem talállak,
képzeletben most is az állomáson várlak,
dacból írt szavak ütöttek szíven engem,
nyomot hagytak bennem szennyezik lelkem,
mondtad: szeress őszintén, ha kell,
de a szavaidra ne cáfolj tetteiddel!
Most már látom volt benne igazság,
de ebben nekem nem lesz vigaszság.
De nem adom fel, és ez felemel,
Ez neked van címezve szívvel lélekkel!
Refrén: (Szasza)
Hiányzik pár dolog, érzem
Főként rólad álmodom ébren
Nem az történt amit reméltem
Pedig ez volt minden reményem
Megértés, csak ennyi hiányzott
Minden percben nyugalomért kiáltok
Nekem nincs több csillag, az égen
Szorít a szívem de tovább kell lépnem
(Joint)Hiányzik pár dolog(Szasza)érzem
(Joint)Főként rólad álmodom (Szasza)ébren
(Joint)Nem az történt (Szasza)amit reméltem
(Joint)Pedig ez volt(Szasza)minden reményem
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
