|
|
|
| Előadó: | Blind Myself |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tóth Gergely Tóth Dávid Ágoston Bodnár Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lying in my coffin
Placed on the bier
Screws have been turned
Heavily, wearily, wish I could move
Family, friends surround me
Gathered to say good bye
Feel the sadness, feel the sorrow
Heavily, wearily, wish I could move
Wife is sobbing there
Unable to speak
Unable to move
Heavily, wearily, wish I could move
A prayer has now started
Voices fill the chapel
Fragrance of the flowers
Disgusts me and drives me crazy
Friend’s empty faces,
They came in now to grab me
Echoing steps around
It disgusts me and drives me crazy
But I am alive!
Can’t you hear my scream?
Please honey help me!
Don’t you hear me?
Feel my coffin is moving
Taken to my grave
It is the last march
Darkness ahead and sadness behind
I lead the crowd
Walking steps around
Lowered lonely heads
Darkness ahead and sadness behind
(Quo vadis Domine?)
But I am alive!
Can’t you hear my scream?
Please father, help me, help me!
Don’t you hear me?
Are you kidding me?
I’m sensing everything, help me!
Free! Death Brother, I am free!
Thank you, I owe you, Brother Death
Saw the day of my death
And I ’m not afraid of anyone
Quo vadis, Domine?
Quo vadis, Domine?
Quo vadis, Domine?
Quo vadis, Domine?
They put him to the grave
Someone says some great words about him
Most of them are crying
They start to put the flowers to the grave
I smell them all around me
Teardrops’re falling on his coffin
Their shovels are filling in the grave
Everything is dark, so dark
The footsteps are fading as the sobs as well
No noise coming from above anymore
I’m alone, hear the worms getting closer
Eating me alive
Deadly silence... is here and now
But I am alive!
Can’t you hear my scream?
Please mother, help me, help me!
Don’t you hear me?
Are you kidding me?
I’m sensing everything: I am alive!
Free! Death Brother I am free!
Thank you, I owe you, Brother Death.
Saw the day of my death
And I ’m not afraid of anyone
(Quo vadis Domine?)
Anyone
Anywhere
Anymore
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
