|
|
|
Rico
Régóta tehetetlen vagyok,Erik a marionett bábú
Azt hittem te leszel a gyógyszer amíg én a törött lábú
Fiú az úton eltöprengtem a múlton
amíg igyekeztem feléd,de már nem szívom csak fújom
pumpálom beléd hogy mennyit érek igen ez vagyok
az ezüstérmes kalandor,akinek a szíve megfagyott
szerelmet nem kapott,a szívedben nem hagyott nyomot
de a fájdalom az mind2őnkben elrakott
közös képeket amit a pillanatok rajzoltak
a szerelem megégetett ha a kezeimet markoltad
könnyek a párnán amíg a verejték a homlokon
összezavartad a szívemet,nem tudok átlépni a sorsomon
ez meg volt írva de mi átírhattuk volna
mert míg a gondolatom hallod,addig számíthatunk jóra
el kell fogadnom,mert a hazugságok tengeren csak te tudtál
úszni pedig ketten voltunk te meg én
Yugo
Körülöttem minden sötét mint a lelkem,nincs már nyugalmam
én kitárnám a szívem de már tudom minden hiába
csak játék,ami kegyetlen,te elveszed egy részem
nekem ez nagyon fáj
már sírok csókot várnék,ami megnyugtat és egyben megöl
hidd el nekem ez kell,tudat minek úgy is hazug
de a távol felől hallom némán kiáltják a nevem
női hangtól zeng a fejem,mind ez álom
Minden szó egy varázsige ami romba dönt és pusztít
de már várom azt a napot,mikor minden ember ordít
mert az enyém vagy,többé nem kell lopni a percet
mert az egész világ békén hagy,erre vágyom
Ha rám nézel nem látod,h miért vagyok ily hallgatag
ne is keress benne értelmet ez én vagyok,így fogadj el
mint a bánat,ki a társam,mikor elmész nekem ő marad
ő üvölt más meg elhallgat,hogy féltselek a rossztól
mikor sírni volna kedved,akkor én is könnyben úszok
magas fáig kísérhetlek,aztán megint könnyes búcsú
újra romba dőlnek álmok,de én várok még egy szóra
erre vágyok
neked kitárom a szívem,ha ez játék akkor vesztek
akkor lefekszek és álmodok egy újabb halott tervet
meg egy újabb ócska tervet minek kulcsát könnyen adtam
ha akarod majd kinyitod vagy egyedül maradok
Rico
Lerajzoltam amit érzek,de a könnyek összemaszatolták
próbáltam érvelni a tény ellen,a betűk ezt körbe araszolták
jobbról meg balról fújt a fülembe a szél
összezavartak a hangok,de még a tiéd bennem él
én érzem a csókod,érzem az érintésedet
ez egy dalba öntött színdarab és te végig nézheted
az agyam döntött a szívem vérzik a szilánktól
ami kínozta a lelkem,így lett homokóra a virágból
mit vársz a kis sráctól,ha megcsókol álmodban
szerény mosoly a szádon,de a lelked akkor távol van
ma már a számokban,nem bízom mert átvernek
több mint 2 év telt el futó csókokkal és rám kented
Tudom az én hibám,az h szerelmes lettem az
hogy miattad élek pedig régóta nincs kedvem
mert lángra lobban ami barátságnak indult
az szerelemmé vált és már belátom h nincs út,a szívedhez
Yugo
A helyzet sajnos változik,de mit is várunk magunktól
miért tápláljuk a tüzet,ha az egész nem is rólunk szól
nem hiszed el,hogy fontos lett,hogy a kezem nyújtom feléd
de mit látsz akkor bennem,csak egy újabb halott mesét
többé nem teszek fel kérdést,inkább hagyom,csendben távozok
mert szeretlek és a boldogságot nem hagyom,hogy elvesszen
ha csak emlék kell hogy legyek,legyen ezt is vállalom
hogy részem voltál köszönöm,soha nem felejtek
már nem látom az értelmet,az életemmel játszom
miért nem fordítom a hátam a világnak és mit várok el
ettől a mocskos énemtől,ha 40fokban fázom
lázba kerget megint,újra látok
de csak jelentés a múltnak,mert a jövő ködben úszik
hogy a hold már rajtam nevet,és a napom elé kúszik
néhány sötét vihar felhő itt már nincsenek nagy szavak
én már nem tudom mit szabad,régen elvesztem
Rico
csalódtam már igen képzeld legalább vagy 1000szer
magával ránt a gyűlölet,amikor szerelmesen lefekszel
behúz a párna engem megemésztett a valóság
aludj még kicsim,ébren szíven szúr a csalódás
csalódni kell,kell hogy megtanuljunk szenvedni
mert homályos a holnap és már rég nem tudok nevetni
kopik az álarc,minden reggel maszkot húzok
hogy mosolyogni láthass mikor a kapucnimba bújok el
bocsásd meg kérlek,én sem vagyok tökéletes
csak a szívem adtam volna,miért nem érdemlem,hogy szeress
hogy velem nevess,hogy hozzám bújjál éjjel
hogy simogasd az arcom,hogy ne írjak többet vérrel
bocsásd meg kérlek,hogy elvarázsolt egy szempár
hogy megfagyott a szívem,jéggé változott és ez fáj
szeretlek,sajnálom,megismertél ez vagyok
de ha a boldogságod ára az,megígérem érted meghalok
Rico&Yugo
tehetetlen vagyok akinek a szíve megfagyott
kitárnám a szívem,minden szó egy varázsige
szerelmes lettem,de látom hogy nincs út
csak egy újabb halott mesét,legyen ezt is vállalom
csalódni kell,miért nem érdemlem hogy szeress?
tehetetlen vagyok akinek a szíve megfagyott
kitárnám a szívem,minden szó egy varázsige
szerelmes lettem,de látom hogy nincs út
csak egy újabb halott mesét,legyen ezt is vállalom
csalódni kell,miért nem érdemlem hogy szeress?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
