|
|
|
Rico: Yo, üzenem... ezek emlékek... üzenem... hey, üzenem...
Szerelmet akartam, mert a szomjúság kiszárított. Szabályos voltam mindig, de a bíró is kiállított. Miattad történt, de mégsem tudlak vádolni. Próbáltam számolni, hányszor hagyta el az ajkamat az a szó, hogy szeretlek, de könny maradt a dal alatt; a sebekben piszok. Bűnösnek tartalak, vagyis annak tartottalak, így a fájdalmamra iszok az üres poharamból. Amire most gondolok titok. Táncolj velem kérlek, csak markold meg a mancsom, én ezt szeretném csupán... ezért szaggatott a hangom, ugyan mit mondhatnék? Nekem Te vagy tökéletes, az hogy Rólad írok Neked, szerintem is tök érdekes. Mégis úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból, de hallgasd meg a végét is, mert beszélek még magamról. Csak egy darab toll, egy papír, meg egy tinta. Sorokba rajzolom az arcod, de az is csak minta, hogy én mit szeretek; a szádat és a szemedet, a csókodat, a bőrödet, az illatod, a kezedet, az egész lényedet, meg azt mikor úgy bújtál, hogy kirázott a hideg, így a szívem most is úgy fáj, ahogy 2 éve, mikor üzentem, hogy megtudd, hogy a szívem összetörted, de Erik akkor sem fut többé már el. Többé nem fordítok hátat, hiszen én voltam az mindig aki válaszra várhat, de rámtapostál és ezt azért kellett tűrnöm, mert beléd szerettem és így ez lett a bűnöm.
Hey, így ez lett a bűnöm...
Niki: Álmodom Rólad... könnyek csöppennek a lapra... Miattad sírok... ezért vagy minden dalban...
Rico: Ya...
Én úgy nézek a szemedbe, hogy a lábam beleremeg. Mond miért kell úgy lennie, hogy aki nem szeret, Veled lehet!? Megtennék mindent, esküszöm, hogy mindent Érted, de mit mondjak még? Én csak szeretlek ezt értsd meg. Mai napig nem fogom fel, hogy a helyes utam melyik. Nem tudom elfogadni, ha nem szeretsz, rosszul esik. Mindig azt kértem, hogy őszintén és nyitottan, de ha a szerelem gyönyörű, akkor miért kellett titokban találkoznunk mindig úgy, mikor nem látnak? Miért kellene elhinnem, hogy a fogalom nem fájhat? Amikor fáj olyankor érzem úgy, hogy végem. Volt hogy elakartam menni és volt kezemben a késem. Ma már megértem, hogy nem megoldás a túlvilág, de ha én vagyok a gyáva, akkor a Te szíved a túl szilárd. Kérnélek úgy csináld, ahogy a szíved lediktálja, hogy a szerelem nem múlik ahogy a srác azt lefirkálja. Szemében könnyel, volt hogy batyuval a hátamon indultam világgá, mert megharapott a fájdalom. Kalandor lettem, egy elvarázsolt kisgyerek, aki így fejez ki mindent, mert Ő így szeret.
Niki: Álmodom Rólad... könnyek csöppennek a lapra... Miattad sírok... ezért vagy minden dalban...
Rico: Mindig ezüstérmes voltam, jelentéktelen és második. A szívemet kitépted, de már nem csak nézek, látok is. Az idő begyógyít, azt mondtad, hogy minden sebet, de ha a tükör előtt állok, csak a tükörképem nevet; az is csak rajtam, mert én Beléd szerettem és így meghaltam. Érted mindent feladtam. Üzentem könnyes szemmel, pedig nem kérted, de azt mondtad Te is érzed ugyanazt a dolgot, hogy Te is vonzódsz hozzám, hogy Te sem vagy boldog, hogy Te is sírtál miattam és hiányzok még sokszor, Te is furcsának találod, hogy amikor más csókol a szíved majd kiugrik, pedig épp rám gondol.
Niki: Álmodom Rólad... könnyek csöppennek a lapra... Miattad sírok... ezért vagy minden dalban...
Rico: Yo, üzenem... ezek emlékek... üzenem... hey, üzenem...
Niki: Álmodom Rólad... könnyek csöppennek a lapra... Miattad sírok... ezért vagy minden dalban...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
