|
|
|
| Előadó: | Rico |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Artos Csaba |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Yugo/
Tényleg sajnálom hogy ez történt de még jobban hogy mi lettem
hogy magányomba fordultam meg az ellen ki hitetlen
a létezést is tagadtam nem érdekel hogy mit mondasz
én elléptem már töled el nevezz hazugnak
de rájöttem hogy jobb így többé nincs mellettem korlát
és ha elesek majd felállok én leszek saját támaszom már nem követem a hordát
hűség ez a papírnak meg neked mert te érzed
szabadnak születtem és lázadok az igazért mit sokszor én is áttélek
mint mocskos szádból hazug szó csak megváltás a reményhez
Hallgass!! tágra nyílt már minden ajtó
édes mosollyal a csábítás meg átlépni a másikon a fajtámnak ez bántó
szívtelen szerelem de régen ez is jó volt most már émelyeg a nyomrom
könnyen valtozik a világ ha a hajón nincsen horgony
téves érintés a kéznek fáradt minden mozdulat
másnak látnak minket érthetetlen vad románc
két ázott szem a végén mindenből csak ez marad
vajon jön egy új majd holnap? vagy szimplán lángra gyúl a harag
lángra gyúl a harag...
/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend
/Rico/
Én annyi könnyet facsartam ki hogy elázott minden lapom
de amit igazából ézrek azt most inkább szívban hagyom
az élet meg ütött aztán megtanított sírni
és én azt hittem hogy jobb lesz hogy ha megtanulok szívni
ma már belátom hogy a pillanatok képek
mert amíg te el futsz én egy helyett kettöt lépek
feléd hogy érezd már nem kellenek a könnyek
de édesanyám szerint amíg fáj és sírok könnyebb
akik el löktek most már segíteni akarnak
akik hallgatták a szívem de nem érezték a tartalmat
tudnék halkabbat de már szíven szúrtak sokan
a kezeim el haltak és már nincs erőm hogy fogjam
a fejemet megint inkább rögzítem mit érzek
amit szeretek és tetszik meg hogy egy lány miatt vérzek
ilyennek születtem és ez már évek óta gyűlik
amit a vállamon cipelek a súly a fajdalomtól bűzlik
gyere szagold meg hogy ha jó az orrod levágod
hogy az én sebem még túl nagy majd egyszer belátod
gyere szagold meg hogy ha jó az orrod levágod
hogy az én sebem még túl nagy majd egyszer belátod
/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend
/Artos Csaba/
Ki átkozottak akik már mozogtak eleget
nem futok csak könyedén lebegek
a fellegek nevetnek a nap életet ad
ez az én szigetem, otthonom a pad
rajta két monogramm szívben szerelem
a zsúfolt városban a saját szegletem
szebb lettel a lelkem tükrében
a szénakazal helyett a tűt kértem
a tűz tétlen ha nem kap oxigént
fürdésnél tudod meg a kosz mit ért
tiszta vagyok de nincs purgatórium
a munkám miatt bírja a súlyt a pódium
opium önbutítás más a lét
Csé azt veszi el amit maga kért
a magvakért küzdök nevelem az erdőt
ez nem csata a győzelem eldölt
/Rico/
Refrén:
Nem követem a hordát, nem világítok a képedbe
sötét az égbolt, de a napkeltével ébredj te
belátom szép volt, de mára bele fáradtam
a tények ellen érvelni már sajnálom hogy lázadtam
megmutatom most is amit érzek rég nem változik
mert úgy alszik a srác hogy közben arról álmodik
amit nem kaphat meg, amit nem érez bárkibent
mert a szív szabálya is egy rosszul megírt házirend
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
