|
|
|
Itt az R meg a májk, azt mondják hogy durva páros
mert a fantáziám haver mocskos mint a buta város
az agyam már nem bírja annyi mindent tapasztaltam,
matrica volt minden hibám én ezt kajak ragasztgattam.
Nem tudom kifejezni, csak a Magyar szarban
a múltam tizenhét év, de nem tűnt el
alattam van az a helyzet
mára már a mának élek
olyan vas álarcot hordok hogy nem látnak.
Mára félek, megilyedtem mert nem tudtam hogyan kezdjem
arra törekedtem annó,hogy majd legyen olyan reppem, ami megfeleljen,
de már az elvárás nem izgat
mert olyat baszok eléd amit az agyam meg a szív ad.
Énis meg szivtam, énis votlam szamárpados, de már
olyat irok neked ami simán aládtapos, amit nemfogsz zsebre tenni,
ami megtanít a jóra amit magamról mondok,
hogy figyelj minden egyes szóra.
Refrén (3x):
A fantáziám piszkos, de biztos azért tiszta kosz,
mert volt részem szerelemhez és már volt szerencsém
ribanchoz. Te ott még grimaszkodsz ha a tartalmat nem
látod, de ha nemis szeretnéd akkor magamnak pofázok.
Én manapság rád bízom, meg a fantáziádra,
hogy meg érted-e mit mondok,
gyere bassz át
hiába mert meg tanitott az utca,
mert felnevelt az anyám,
reppes lettem vágod, de nincs féldolláros gatyám.
Nálam a szív diktál, a gondolat, a vérem
az hogy honnan jöttem meg hogy segítséget kértem,
nem tudtam sok dolgot, de volt barátom ki vágta
ez mankó lett nekem, ez nem szúr majd hátba.
Bár ma már csak önmagamban bízok,
mert annyi szart hallok ha meg kajálom meghízok.
Már csak arról írok ami hatással van rám,
de nem játszom a tűzzel meg a parázzsal ha fáj
egyszer elhúzok innen, de még a fantáziád izgatom maradok itt
tesó amit érzek eléd kibaszom,
elhúzok innen,de még a fantáziád izgatom maradok itt
tesó amit érzek eléd kibaszom.
Refrén (3x):
A fantáziám piszkos, de biztos azért tiszta kosz,
mert volt részem szerelemhez és már volt szerencsém
ribanchoz. Te ott még grimaszkodsz ha a tartalmat nem
látod, de ha nemis szeretnéd akkor magamnak pofázok.
Nyújtottam a kezem, de még nem reppeltem nem kérted
ma már ott tartunk lassan,
ha már megszólalok féltek.
Pedig nem beafelek csak azt írom le mit érzek
mostanában olyat tolok, amit minden nap meg élek,
vagy már meg éltem és azért mozgatom az agyad,
mert a fantáziám ihlet
amíg a szám, a szívem marad
még a lábam mozog itt lent addig ne aggódj,
sokszor sok volt sok dolog, sok sorban sok történet
de ha szavakkal kell lőnöm van sorban sok töltényem
a pultot föl érem, ha kell bárpult székre állok,
én meg hívnálak egy sörre haver
bár ugy nézek rátok,ahogy ti rám,
mer a fantáziám határtalan határokkal
párszor csaptam a szarba
szabálytalan barátokkal fagytam a padra,
de mit tegyek ha ez vagyok
ha egyszer szerelmes meg csibész,
és ha mikrofonba ugatok te meg flesselsz te meg kimész...
Én manapság rád bízom meg a fantáziádra, reppes lettem vágod
Fantáziád izgatom, amit érzek eléd kibaszom...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
