|
|
|
Muki:
Megint tetten ért a hajnal
észre sem vettem hogy az összeomlott világ
elrohan melettem én ezt szerettem volna nem számitanak a hibák
mert megtanultam értékelni a hazug szót
ami hátteret ad a mosolynak
ha másokban nem látjuk meg a jót
de tartalmat nyújt át a gondolat az igazsággal szemben
a holdfénye melegít de túl távol áll töllem
mert én is attól rettegek hogy megismernek belülről is az emberek
mikor szenvedek éjjel csak pillanatnyi állapot
de ézhez térek nappal
és felülemelkedek nagyobb tapasztalattal az életképeimen
ahol egy büntől fénylő angyal marasztalja egy átutazó sóhaját
aki érdekből volt vétkes és a nap másik oldalánál tért nyugovóra
én egy más világban éltem de mára elég volt
nyomós okkal távoztam
köszöntem szépen
mert tudtam nem vagyok erösebb
de a vérben úszó szivárványról
lehulló esőcsepp sem váltja meg a királylányt egy koronával
bármennyire szeretné
olyan vizeken evezünk ahol beszállhatnál helyettem
és ha segítesz majd a remény tovább úszik
én felfedeztem egy új utat ahol a nap nyugszik.
Refr.
Csak ne keljen fel az nap
az éjből egy ujjabb falat
csak meg álmodhassam mégegyszer
így hallom a szavad
csak ne fusson el az alkony
szavad igy már nem hallom
( szsz,bd )
sötétben lát az égre visszavarrom.
ÁdE:
Némán szeretnék eltávozni de túl hangos a léptem
ne ébredj fel hajnalban
én este aztkértem
te szépen szótfogadtál mégis egyedül maradtál
majd az alkony fénye felébreszt cifra szókkal
meghátráltál
üres az ágy, batyuval vállon lépek az éjszakába
de ki tart számon
testhez áll az éj nadrágja
kormos és csendes, nem olyan reppes ez megnyugtat
esti záporba megyek mert az nem untat
valami újat mindig mutat
hogy lehet szeretni az életet , felülemelkedni dolgokon
de ez csak képzelet
Ádi mégis erről képzeleg
hogy az alkonyban egy lány markolja majd mind a két kezed
eljön majd a nap hogy elragadja mi fontos
sajnos mindig jókor kel sajnos ő mindig pontos
de pont most mikor már hozzászokott szemünk
egymásé nem leszünk
te ezt lehet nem is érted
ahol a nap nyugszik Ádi arra ébred. ( yo, Ádi arra ébred)
Refr. 2x
Rico:
Most úgy érzem mintha minden a múltba húzna újra
könnyes szemmel fordulok el pár füstkarikát fújva
csak a napfény zavart
üres üveggel a kézben
egyedül azt bámulom SzSz BD fennt az égen
az árnyék uralkodott még a napfény meg nem jelent
vártad hogy megszülessek majd Isten ujból teremt
egy ideig ez jó volt
igen boldog voltam máshol
olyan kis világban ahol a padtársam is másol
olyankor te játszol a napfény gyümölcsével hisz már majdnem érett
ekkor te is fölnézel
az égbolt alkonyában két SZ betű világít
a három lovag egyben egy B-vel D-vel irányít
a felhők felett ezért a napsugárral sétálsz
én a holdról nézlek és kérdezem hogy miért állsz
ha feladtam a létem mint egy magányos farkas
ha nemfigyelsz rám kérlek akkoris hallgass
hogy a tudat felülmúljon érzem erejét a holdnak
majd a fülembe súgjon
hogy van értelme a sornak
mégis elbújtam elölled lehet gyávának tartasz
én a sötétben élek de te nappal hallgatsz
mert akkor alszom megint nincs aki felébresszen
ha az álomtündér legyint
egy érzelem szikrája amit nappal érzek
majd a szikla alá kúszik
és én ott kelek majd fel ahol a nap nyugszik.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
