|
|
|
Szerelmet akartam, mert a szomjúság kiszárított
Szabályos voltam mindig, de a bíró is kiállított
Miattad történt, de mégsem tudlak vádolni
Próbáltam számolni, hányszor hagyta el ajkamat az a szó, hogy szeretlek
De könny maradt a dal alatt
A sebekben piszok, bünősnek tartalak
Vagyis annak tartottalak, így a fájdalmamra iszok
Az üres poharamból, amire most gondolok, titok
Táncolj velem kérlek, csak markold meg a mancsom
Én ezt szeretném csupán, ezért szaggatott a hangom
Ugyan mit mondhatnék? Nekem te vagy tökéletes
Az, hogy rólad írok neked szerintem is tök érdekes
Mégis úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból
De hallgasd meg a végét is, mert beszélek még magamról
Csak egy darab toll, egy papír meg egy tinta
Sorokba rajzolom az arcod, de az is csak minta
Hogy én mit szeretek? A szádat és a szemedet
A csókodat, a bőrödet, az illatod, a kezedet
Az egész lényedet meg azt mikor úgy bújtál
Hogy kirázott a hideg, így a szívem most is úgy fáj
Ahogy két éve mikor üzentem, hogy megtudd
Hogy a szívem össze törted, de Erik akkor sem fut
Többé már el, többé nem fordítok hátat
Hiszen én voltam az mindig, aki válaszra várhat
Te rám tapostál és ezt azért kellet tűrnöm
Mert beléd szerettem, és így ez lett a bűnöm...
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Ya, én úgy nézek a szemedbe, hogy a lábam beleremeg
Mondd miért kell úgy lennie, hogy aki nem szeret veled lehet?
Megtennék mindent esküszöm, hogy mindent érted
De mit mondjak még? Én csak szeretlek ezt érsd meg
Mai napig nem fogom fel, hogy a helyes utam melyik
Nem tudom elfogadni, ha nem szeretsz rosszul esik
Mindig azt kértem, hogy őszintén és nyitottan
De ha a szerelem gyönyörű, akkor miért kelet titokban
Találkoznunk mindig úgy mikor nem látnak
Miért kellene elhinnem, hogy a fogalom nem fájhat
Amikor fáj, olyankor érzem úgy, hogy végem
Volt, hogy elakartam menni és volt kezemben a késem
Ma már megértem, hogy nem megoldás a túlvilág
De ha én vagyok a gyáva, akkor a te szíved a túl szilárd
Kérnélek, úgy csináld ahogy a szíved lediktálja
Hogy a szerelem nem múlik, ahogy a srác azt le firkálja.
Szemében könnyel, volt, hogy batyuval a hátamon
Indultam világgá, mert megharapott a fájdalom
Kalandor lettem, egy elvarázsolt kisgyerek
Aki így fejez ki mindent, mert ő így szeret...
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Mindig ezüst érmes voltam, jelentéktelen és második
A szívemet kitépted, de már nem csak nézek, látok is
Az idő begyógyít, azt mondtad, hogy minden sebet
De ha tükör elött állok csak a tükörképem nevet
Az is csak rajtam, mert én beléd szerettem és így meghaltam érted
Mindent feladtam, üzentem könnyes szemmel, pedig nem kérted
De azt mondtad te is érzed, ugyanazt a dolgot
Hogy te is vonzódsz hozzám, hogy te sem vagy boldog
Hogy te is sírtál miattam és hiányzok még sokszor
Te is furcsának találod, hogy amikor más csókol
A szíved majd kiugrik pedig épp rám gondol..
/Niki/
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Álmodom rólad, könnyek csöppenek a lapra
Miattad sírok, ezért vagy minden dalban
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
