|
|
|
Rico:
Álmok,sorsok jeletése,hogy hazudunk magunknak,
emlék merül feledésbe ahogy forognak agyunknak képei
napról napra a cérna vékonyabb lett
de megvastagul holnapra add a batyut a hátamra
könnyes szemmel hagy induljak még utoljára egyszer
tollamhoz simuljak meg ne karcoljon a rózsa
ami annó történt ott találod minden szóban
még is minden összeroppan mivel körül vagyok véve
a magány nagyon nehéz ám az ablakon kinézve nemtehetek semmit
a hóban nincsen lábnyom,ismét elaludtam
újra önmagamat láttam,ezúttal velem lányom kinek te lettél az anyja
engem is te szültél ez csak álmaimnak hangja
bár a homály szívébe véstem bele körömmel
aki ellökött azt igérte barátkozhatok az ördöggel
köszi ebből nem kérek,minden percem ugy töltöm
,hogy az érzélmektöl félek így az álarcom felöltöm
a padtársam is rab hiszen mi körbevesz az börtön
a füstkarikák terve,
,hogy ösztönözzünk újra hiszen láncra vagyunk verve
a rácsok mögé bújva, a lakat kulcsa nállam de nem merem kinyitni
úgyse bírná már a vállam a terhed többi részét
kérlek nézz szét,és értsd úgy ahogy akarod
mostmár beletörödtem,úgysem lesz az amit akarok...
Refr.
Csak egy rozsdás ereszcsatorna
minden percem rabja
csupán ehhez csatolna
az emlékeknek hangja
egy érzelemmel töltött kis világot
inkább hagyja elsüllyedni azt a börtönt
miből nem bírtunk kijönni
én esküszöm megpróbáltam belőle kiszökni
de ez lett a vesztem
mikor csak mi voltunk ketten
csókolva a másikat majd eltaszítva engem
ébredtem rá arra,hogy magányos minden percem...
Muki:
Minden percem úgy telt el,hogy Te vezetted a kezem.
Elengedted...Majd jön Más,
aki átveszi a helyed.
Minden úgy zajlik le előttem,hogy tudom legközelebb
együtt táncolunk az esőben a híd szélén...
Majd a film végén rájössz,hogy ez az élmény sem más,
mint az érem két oldala és a felszabadult realitás
a fejemben ábrándképek formálják a bonyodalmat
valósággá torzítva,de mindez sebezhetetlen volt,
mikor a Lelkem teregettem Téged az inspirált,
hogy rátaposs!
Pedig nem voltam nagyigényű.
Csak egy lányt kértem,nem kurvát.
De a vágyak ennyit érnek
a felszínesség tárházában a ruhád látom szépnek.
Mondd, miért jó ez???
Az egyetlen Titkom kiadtad,hogy: Azért lettem rossz
mert a jókkal mindig kibasznak!
Ezért nem nézek tükörbe,ezért Sírok a vonaton,
ezért áll Szerelemből,minden leírt mondatom.
Minden dal egy vallomás,minden sor egy gondolat,
minden betű egy Könny,ami össze varja a foltokat,
hogy a tegnapból Emlék,a holnapból remény legyen
és amit leírok igaz legyen elméletben...
Refr.1x
Rico:
A búcsú olykor nehéz de most mégis meg kell tennem,
a mécses fénye kialudt na mondd,mi rosszat tettem
az utat kerestem,hogy rajtad én segítsek
elfolytom amit érzek azon gondolkozva ,hogy
vajon miért enyhítsek
a barátok jönnek az úton
és én forgatom a tükröt bár nem látok benne senkit,
így most csak magamért küzdök,nincs ki átöleljen
aki megcsókol már nem bókol,csak az árnyék
csak por vagyok a földön mintha létezésre várnék
a belsőm megkell ölnöm,csupán a megoldása bánt
ezért a véletlen is hamis,
ha meghaltam tudom meg kell halnom ma is
az is festék a falon,színes ceruzával festve
az alagútban tartom erszényben
elhallt szavak a szíved fogja lettem
így,hogy lehetnék szabad
ha nem merek felébredni mert minden olyan marad
a valóságom állarc egy maszk mi eltakar
de tudom élnem kell, létem erősebb mint hinném
ha kopognék az ajtón tessék a szívemet is vinném
egy táskában amit varrtam, hogy elbirja a terhet
kinnt sétálok a horizonton hisz tudom menned kellett
énis futnék utánnad de megálltam a sín mellett
szeretetből erre tellett,tessék itt a mancsom
érzem itt rohadok el, ugyse ismerős a hangom
gyere kérlek ébressz fel...
Refr.1x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
