|
|
|
Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Fogd be, most én beszélek, fogd be
Nem kell az az álarc, dobd le
A megbocsájtás számít
Amikor az élet a vitáink vízébe dob be
Ez a melóm nem hobbi
Az indulatokat próbálom fogni
És ha baj van, beszéljük meg
Mert én nem akarom a szőnyeg alá bedobni
Sajnálom, ha bántottalak, pedig nem is volt okom
Sok a gond velem tudom, folyton fortyogom
Mert sokszor nem gondolkodom
Csak cselekedek mielőtt megfontolom
Az a párbeszéd tenger
Amiben háborog mind a két fél
De én mosolyogni szeretnék reggel
Így megbocsájtanék, ha te kérnél
Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pardon, én szúrtam el, pardon
De megszakad a szívem, ha látom
Hogy pont azt, aki ilyen közel áll hozzám
Azt feleslegesen megbántom
Mint egy vulkán, úgy tör ki
A harag a szemünket megtölti
De dumáljunk, ne várjunk
Hogy a sebeket az idő majd úgyis összeölti
Tudom van, amikor megakadnak
A szavak a torkodon
De én nem akarok rágódni a gondokon
Ezért most arról gondoskodom
Hogy túllépjünk a fájó pontokon
Mert a veszekedés megfojt
Azt akarom, hogy ne legyenek balhék
Emlékszel amikor még nem volt?
Bocsáss meg, még mielőtt meghalnék
Nem akarom, hogy sírj, tudom, hogy mi a baj
Nem hagyom, hogy jöjjön több zivatar
Nem akarom többé azt, hogy fájjon
Így hát most azt mondom, hogy pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Pa-Pa Pa-Pa-Pa Pardon
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
