|
|
|
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vérfürdő kéz, Vérfürdő nyak
Miért kell ez? Csak, épp úgy, mint az
Kérdés volt passz, ne szórakozz bazz
Hazaküld, hazafutás közben láttam nyomokban
A próbálkozás jeléül a picsaszőrömet is befontam
Meg lenyomtam száz fekvőt, nem tartod ez durvának?
Olyan, mint mikor a pinákban páros kézzel nyúlkálnak
Csodálkoztam én is, képzeld oda magad
Rajzoltam egy fogat, meg mellé egész sokat
Így már jó, többnyire van úgy, nagyrészt főleg
A középpontban állok, mint egy előszoba szőnyeg
Forró, mint a tőzeg, gyorsan lüktet, egész finom
Franciább, mint Lyon, a sajtos-párizsit is bírom
Tiszta dráma, mellé állok, magam alá esve
Igenis ez tetszik, de még inkább a nem se
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Na mi a szitu ha? Te vagy itt a
Eres Pista péti alpinista, szemnek szájnak inger
Nem ingem, nem veszem, de meghajtom, mint az ingem
Nyomtatok a printer-face, hova sprintelsz, mész?
Rövid távfújás, bekészül, vigyázz, kész, start
Menjél, a snake már megint belém mart
Csak szóljál rám, ha idő és meghúzom a kart, egy szart
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Vagy tán gondolod? Csak nyugodtan
Skizofrén állapotban, egy helyben futottam
A végén már unottan, úgy unódtam
De veled még nem tudattam rejtett szándékom
Belső sugallat lesz, mi rúg majd ágyékon
Hogy végre kilépj az árnyékból
Meglepve tapasztalom, ízlik a péti pástétom
Lehet azért, mert nincs is
Neked szívderítő, nekem meg krízis
Így is, úgy is, hízik a májam végtére
Magasra rúg a túladagolás mértéke
Zenéből, zajból, ebből meg abból
Retinámra rámegy a sok halucinogén, klappol
Most már, csak egy bólintást dobjál
/Eckü/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Ha én lennék a Stan, akkor te lennél…a másik
Pofámba ásít a sötét, megkötözve érezteti velem van csak baja, pedig a csizmaszára faja
Drezzick, Royal haja nem egy kétméteres tuja
A helye-huja alap, mint a húsvétnak a nyula
Búja vágyak ne továbbja, hogyha kéritek
Egyszerűen nincs, mi meg vagyunk, itt a péti rap
/Royal/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
A part szakad, ott megrontalak
Bontalak is le-e, képletekben Isten állatkertje
Egyre inkább torzabb hangok, vágnak, mint a penge
Szándékosból véletlenbe lementem egy helyre
Asszem eltévedtem, semmi para, nem ejtettek fejre
???, meg be is darálom, elteszem
Zavarba sodor meg a bokor, mikor meglepően jól teszem
Az eszem megáll, legál, adjad még még még még
Magamnak én sávot váltok, akár a diót a rét
Mondták harap a pult vég, egy homály fedte vihar
??? spárgája, kit érdekel, minket itat
Vissza vár, ahol már véres táncot jár egy gyár
Szippansd el az égből, vágom, két darab egy pár
Hányok üveghegyen túl ha vár, magyar határ
Nekem beadták, hogy mongol vagyok, sztem meg tatár
/Drezzick/
Vérfürdő nincs, Vérfürdő van
Beágyazódott ott mélyen a talajban
Árnyékom a falon, néhány maszatban
Kivehető, ráfókuszál teljes alakba
Ha lenne feje, most biztos kacagna
Ha lenne keze, veled nem pacsizna
Biztos lenne hasizma, egy lány se pasizna
Ott az út végén fetreng kilapítva
Csak csak jha ha
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
