|
|
|
/Drezzick/
A vásott kölyök méregfoggal felszerelve szárnyaszegetten
Vérbe mártott nyilakkal össztűz alá veszünk veszetten
Rád meredtem te mintapéldány itt a pornép diktál
A vérfürdő községi közösség előtted itt áll
A mi jóságunkban bíztál felégetem a mosolyod
A felgyülemlett haragot kivetítem rád mert szorongok
Egy borongós délután kiadom magamból nincsen pardon
Csak agyon koptatott poros billenyűzetemből tartom
Az előadásom a szó szoros értelmében elásom
A csatabárdot lásd be ez betegség még beváltom
Receptem de nincsen gyógyszer csak kötelező oltás
Sértetlen vagy kárt teszek benned egy nyelvbotlás
Megpecsételi a viszonyt ami köztünk vakvágány
Kong a vészharang a kapuk előtt ott állok árván
Bűneim egy képtárban archiválodnak nincs menedék
Ezer eltelt év és ugyanúgy a csábításnak engednék
Százból százegyszer ezért hiányzik a közös nevező
Mert a mesterműved nekem balfogás ó tervező
Szennyező létezésem a földre nézve már most káros
A megye a város örök lesz ebben sáros a bűnös páros
/Royal/
Rossznak születtem…emberek igy fogadjatok el
Épülnek s dőlnek össze tervek mégsem járok emelt fővel
Maradnék még…de valami húz vissza a semmibe
A senki földje álmom hölgye csábít a messzibe
Én ilyen lennék miért mennék nem ez már a tervem
Elveim követve nézek szembe lelkem élve eltemetve
Egyszer……talán majd megjavulok jó leszek
A mézes-mázas csalogató szavakban már nem hiszek
De miért mindig a jó srácok győznek és a rosszak nem
A jövőm bárgyú fintorral néz rám ez már nem véletlen
Az életben…nem igaz hogy minden gyümölcs éretlen
Ez nem álom ez valóság már fel kellene ébrednem
Csak egyszer még had éljek….mert utolér a sorsom
Habár mindkét kezem mosom ugyis ez már a koporsóm
Az éjszakába büszkén üvöltöm bele hogy rossz vagyok
Hátat fordítok múltamnak mindenemet itt hagyom
/Royal/
Csak azt kérem hogy bocsássátok meg a sok rossz tettemet
Hogy ilyen voltam s ilyen vagyok ilyen rosszként létezem
De kérdezem én mikor mondom majd hogy elég
Mikor fogadtok el utoljára hal meg majd a remény...
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
