|
|
|
/Drezzick/
A vásott kölyök méregfoggal felszerelve szárnyaszegetten
Vérbe mártott nyilakkal össztűz alá veszünk veszetten
Rád meredtem te mintapéldány itt a pornép diktál
A vérfürdő községi közösség előtted itt áll
A mi jóságunkban bíztál felégetem a mosolyod
A felgyülemlett haragot kivetítem rád mert szorongok
Egy borongós délután kiadom magamból nincsen pardon
Csak agyon koptatott poros billenyűzetemből tartom
Az előadásom a szó szoros értelmében elásom
A csatabárdot lásd be ez betegség még beváltom
Receptem de nincsen gyógyszer csak kötelező oltás
Sértetlen vagy kárt teszek benned egy nyelvbotlás
Megpecsételi a viszonyt ami köztünk vakvágány
Kong a vészharang a kapuk előtt ott állok árván
Bűneim egy képtárban archiválodnak nincs menedék
Ezer eltelt év és ugyanúgy a csábításnak engednék
Százból százegyszer ezért hiányzik a közös nevező
Mert a mesterműved nekem balfogás ó tervező
Szennyező létezésem a földre nézve már most káros
A megye a város örök lesz ebben sáros a bűnös páros
/Royal/
Rossznak születtem…emberek igy fogadjatok el
Épülnek s dőlnek össze tervek mégsem járok emelt fővel
Maradnék még…de valami húz vissza a semmibe
A senki földje álmom hölgye csábít a messzibe
Én ilyen lennék miért mennék nem ez már a tervem
Elveim követve nézek szembe lelkem élve eltemetve
Egyszer……talán majd megjavulok jó leszek
A mézes-mázas csalogató szavakban már nem hiszek
De miért mindig a jó srácok győznek és a rosszak nem
A jövőm bárgyú fintorral néz rám ez már nem véletlen
Az életben…nem igaz hogy minden gyümölcs éretlen
Ez nem álom ez valóság már fel kellene ébrednem
Csak egyszer még had éljek….mert utolér a sorsom
Habár mindkét kezem mosom ugyis ez már a koporsóm
Az éjszakába büszkén üvöltöm bele hogy rossz vagyok
Hátat fordítok múltamnak mindenemet itt hagyom
/Royal/
Csak azt kérem hogy bocsássátok meg a sok rossz tettemet
Hogy ilyen voltam s ilyen vagyok ilyen rosszként létezem
De kérdezem én mikor mondom majd hogy elég
Mikor fogadtok el utoljára hal meg majd a remény...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
