|
|
|
Az a konzekvencia hogy a kódrendszer sima
Akkor vesz palira mikor alólad a vasparipa
Kiugrik a nyeregből a lakótelepről
Jelez esendő lelkeknek a belső berkekbe lő
Figyelmeztető a lőrésből
Mikor már mindenki kiugrik a bőréből
Oszlatás és toborzás meg miegymás
Mi egy másik galaxis enyhén diverzáns
De mégis veletek ha be is késleltet
Elmém legmélyebb bugyrait utalom értetek
Apró közhely de milyen igaz
Sovány vigasz arcomon a pimasz grimasz
Hisz küszöbön áll a vér átömlesztés
Mától elmarad a vélt kárörvendés
Összkomfort a hetven hat gyakran helyrerak
Mint hogy helyben hagy vagy
Vagy olyan? kit a lárma taszít más irányba
Így köptek a világra hogy köpök a világra
Kissé retardált de talán szebb nap vár
Olykor degradál hogy velem a csend lepaktált
Benőtt fejem lágya befőtt hátul a spájzba
Ha eltört a mécses mi szedett ráncba?
Fogom a baltát és az élet fájába baszkodom
Yooo erősen kapaszkodom
/Refr. 2x/
Mikor felcsendűl a beat, kiugrassz a nyeregből
A középkelet érínt, összkomfort a telepről
A forma változatlan, így köpünk a világra
Erre kárhoztattam hogy beutaljalak simába
/Royal/
Mikor felcsendül a beat, ez Mr. JoeKer pozitív
A hatás bennevan a génben, vérben, vonz és nem taszít
Szemtelenül ellazít, hát figyelj mienk most az éter
A Vérfürdő, ez Royal-Drezzick jelen vétel-vétel
Tapadjál rá egyszer-kétszer, mert jobb irányba elhúz
Mi a pálya itt a péti fronton, BPM-el szétzúz
Tapadjál rá egyszer-kétszer, más lesz mint a többi
Nem akarjuk a fejedet még sok mocsokkal tömni
Csak a tajképpel kijönni, a forma változatlan
Ezt dobta az élet haver nekem, választhattam
És azt kaptam amit vártam, a pozícióm fixen
Alig tettem magam túl még a második ikszen
Mégis nevetek a viccen, belegyezek ám legyen
Engem beutaltak, nem pihenek, ide szólt a jegyem
Mégsem vesztem el a fejem ha nem találom a helyem
De ha minden kötél szakad, sosem gondolkozok ezen
Mindíg lazán, nem mereven hogy közép kelet érint
Bármit bevállal de utólag a dolgokon nem szépít
Hogy nem épít ez a tévhit, meg hogy sohasem kér csak elvesz
Párszor lazítok a gyeplőn, tartom magamat a tervhez
Mert ez Vérfürdő….
/Refr. 2x/
Mikor felcsendűl a beat, kiugrassz a nyeregből
A középkelet érínt, összkomfort a telepről
A forma változatlan, így köpünk a világra
Erre kárhoztattam hogy beutaljalak simába
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
