|
|
|
| Előadó: | Quimby |
|---|---|
| Album: | Jerrycan Dance |
| Megjelenés: | 1995 |
| Hossz: | 5:49 |
| Szövegírók: |
Kiss Tibor (Quimby) Varga Livius Kiss Tibor |
|
Kiss Tibor (Quimby) Varga Livius |
|
| Kiadó: | PoliGram/3T |
| Stílus: | Alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
When the clocks strike
at last you gotta be in fever
I've gotta leave home too
when the last train's gone
We slide in the tattered town
and we float on the edge of time
Screaming eyes and glowing fever
When the ghost of the town
rolls around in fever
And the sky spreads a hundred thousand tears
A dealer's mumbling
a prayer bells are jangling a hell off a lay
When bells ring out you find me in fever
Well, just keep on movin
the full moon tells you where to go
Well, just keep on moving
'cause the devil's never gonna say:
you're wrong
There's a poet with his poem
what a poor boy!
He's stumbling with his muse right beside
He offers his poem some wine
his eyes have infernal shine
this fallen minstrel singing of fever
Heaving sin in my skin is shaking in fever
The fall in your arms gets hot
it's sweating love
We drift on the breath of the night
A million sighs in the pale yellow light
the need is begging for fever
Well, just keep on moving
The full moon tells you where to go
Well, just keep on moving
'cause the devil's never gonna say:
You're wrong
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
