|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ács Róbert (Carp-E) Ács Róbert Koska Annamária |
|
Ács Róbert (Carp-E) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Intro...nanananaaannaa
1. versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Megőrjít a tudat, hogy akit szeretek, az nincs velem,
Keresem a hibákat, nem tudom hol rontottam,
Vajon miért nem ott vagyok, ahol a bánatom otthon van?
Én most veszem észre, bennem csak most koppan...
Már nem is emlékszem rád szinte csak foltokban.
Azt hazudtam magamnak, hogy az idő majd megoldja,
De már nem fogom megvárni amíg a torkomon lenyomja,
Az elmúlás keserédes, az emlékek széppé teszik,
Melletted nincs helyem, én mégis miért élek itt?
A hiányod követ, mint egy elhagyott kisállat,
Talán azért vagyok ember, mert az emberek hibáznak.
Hibáztatom magam, tudom, hogy volt választásom,
Hiába próbáltam, nem sikerült másnak látnom,
Ilyenkor úgy szeretném, ha kérdőre vonhatnálak,
Miért is szerettelek, ha őt mégis jobbnak láttad?
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
2. Versszak:
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Ma bármit megadnék, hogy akit szeretek az itt legyen,
Néha csak ülök, és az kattog a fejemben,
Hogy nekem miért számítasz, ha én meg neked nem?
De utoljára állok fel, el sem köszönök,
Már én is elengedtem, nem érdekel a közönyöd,
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék..
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
Kiállás:
Nanannnaaanananaaa....
Refrén:
Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok,
Nem köszönök tőled el, mégis véget ér.
Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb,
Belehalok, szívem már úgysem feled el.
Zenés road movie forgatása indul Földes László Hobo életművéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával.
A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád című alkotás forgatókönyvírója Turczi István, rendezője Szalay Péter, producere Csáky Attila.
Az NFI 151,2 millió forint támogatást szavazott meg a 2025 februárjában 80. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas dalszerző, énekes, szövegíró, előadóművész életét és páratlan életművét bemutató tévéfilm gyártására.
Hobo az elmúlt évtizedek hazai kulturális-zenei életének korszakos alakja, az általa alapított Hobo Blues Band pedig a magyar rock és blues történetének egyik legfajsúlyosabb, népszerű és a zenei közízlést ma is formáló zenekara.
Az 1960-as évek végén dalszerzőként indult Hobo ma is alkot, fellép, könyveket ír, új dalokkal jelentkezik. Kevés olyan ikonikus alakja van mai kulturális életünknek, aki zenekarával, dalszövegeivel, színházi és előadóművészi produkcióival, műfordításaival és dokumentumértékű könyveivel egyszerre alkotott maradandót a tömegkultúra és a magaskultúra szférájában - áll a közleményben, amely szerint személyében egy megkerülhetetlen zenei ikon és generációk művészi-emberi példaképe a legszélesebb nyilvánosság előtt vall hazaszeretetéről, a tehetség megbecsüléséről, az önmagának utat törő humánumról, hitről és hitelességről.
A zenés road movie a jelenig kíséri végig Hobót a maga választotta úton, ami azon túl, hogy egy gazdag és közérdeklődésre méltán számot tartó egyéni életút, felmutatja a vonzások és választások malmai közt őrlődő kelet-közép-európai ember sorsát és világképét.
"Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál" - idézi Szalay Péter rendező Hobo szavait, kiemelve, hogy ezt az üzenetet érzi a legfontosabbnak. "Road movie, folyamatosan mozgásban, fergeteges zenekari bulik, színházi és emberpróbák, katarzisok és mélyütések, történelmi (víg)végjáték dalban és prózában, de a film középpontjában mégis az állandóság fészkel."
"Mesél, hívogat az ismeretlenbe, amely minden generációnak tartogat tanulságot és meglepetést egyaránt. Nincs vége az útnak, csak állomások vannak 1945-től napjainkig" - hangsúlyozza Szalay Péter.
Mint Csáky Attila producer a közleményben rámutat, Hobo soha nem akart megfelelni senkinek, mégis megkerülhetetlen személyiség, ha akarja, ha nem. Ez sugárzik minden megnyilvánulásából, a különállása miatt hiteles időtlen idők óta. "Őszinte érzelmek, gondolatok, szerelem, szeretet, düh, fájdalom, kétségbeesés, félelem, halál. Blues és film. Feltartóztathatatlan, zenés road movie készítésére vállalkoztunk alkotótársaimmal" - teszi hozzá a producer.
Az NFI támogatásokról további információ a https://nfi.hu/mozgokepszakmai-tamogatas/televizios-palyazatok/nyertes-palyazatok-1 linken érhető el.
