|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | 5. Fejezet |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 3:34 |
| Szövegírók: |
Nyári Roland (Shady) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | WMMD |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén: (Horus)
Haragos a szívem, megdermed, ha támad a szél,/
Eltemet ez a föld, ha végleg beszövi a fátylat a dér,/
Kérlek vidd el a szavaim a porból, nem marad ennyi se már,/
Elengedem a szívem, de csak ott ahol senki se jár.
Verze 1: (Shady)
Nesztelen nappalok, és hallgatag éjszakák,/
Az együtt töltött időkkel összefonódott a némaság,/
Ez a gyötrődés magamban, már nem mostani,/
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem tudok mit mondani,/
Hogy jutottunk idáig, ki változott meg, te vagy én?/
A másik szobában gondolkodom, a sarokban egy kanapén,/
Kérdeztem, hogy mi zavar? Kérdeztem, hogy mi a baj?/
Nekem hiányzik a frissesség, mint száraz földnek a zivatar,/
Annyi mondtál, minden jó lesz, egyszer minden rendbe jön,/
Ami szembe jön üres ígéret, amit lyukas zsebbe tömsz,/
A változástól félek, hogy majd a magány jobban fáj,/
Az igazság az, ennél rosszabbul nagyon rég voltam már,/
Porosodó terveimmel gondolatban játszok, /
Miközben korosodó homlokomon mélyülnek a ráncok,/
Feltámad a szél, fülembe változást súg,/
Nem is érdekel, hogy mi az már, csak jöjjön valami új.
Refrén: (Horus)
Verze 2: (Carp-E)
Bárcsak érteném mit akar ma üzenni a szél nekem,/
A testem fáradt, magamat reménnyel mérgezem, /
Hiába megy a robot, nap mint nap elkeseredek,/
Kihalt belőlem minden, az életért nem lelkesedek,/
Feltettem az egészet arra, hogy majd jobb legyen,/
De miért küzdenék tovább, ha nem leszel már ott velem?/
Azt kérted tőlem, hogy csak a szépre emlékezzek,/
De soha nem fogod átélni milyen az a feltépett seb,/
Megígértem nem dobom el az életemet,/
A barikádom lettél, a falon túl már félve megyek,/
Nem fogom megköszönni, mindazt amit értem tettél,/
El sem köszöntem, nem mondtad el mit érezhettél,/
Nem látom, mégis tudom, követed a lépteimet,/
Álmodok rólad, de a csodákban már én se hiszek,/
Nem mindig könnyű, néha feltámad a szembeszél,/
Bár te nem mondod ki, de a szemed mindent elmesél,
Refrén: (Horus)
Verze 3: (Horus)
Diák vagyok csupán, és tanítók a falak,/
De éjszaka elszaladnak a papírról a szavak,/
Mikor az elgyengülő papír a sok gondolat megszakad,/
Pusztán a reményvesztettség tintája marad rég,/
Temettem mindent már, de megteszem ha érdekel,/
A közös jövőnk halott, mégis nekem csak élve kell,/
Hazudók porát fújja most a szél az aszfaltra,/
Ne félj a színek újra előbújnak hajnalra,/
Sötétben indulok, de sötétség vár haza is,/
Nincs már más, csak az emléked ami hazavisz,/
Miért maradnék itt a gusztustalan mocsokban?/
A gúnyos zajban te sem hallottad, ha zokogtam,/
Hosszú az út, de vajon mennyi lehet még előttem?/
Az elmém életben van még, de testem erőtlen,/
Egy gerinctelen világ, ugye, nem is olyan szép itt,/
Addig nem lehetek új ember, amíg nem öltem meg a régit.
Zenés road movie forgatása indul Földes László Hobo életművéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával.
A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád című alkotás forgatókönyvírója Turczi István, rendezője Szalay Péter, producere Csáky Attila.
Az NFI 151,2 millió forint támogatást szavazott meg a 2025 februárjában 80. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas dalszerző, énekes, szövegíró, előadóművész életét és páratlan életművét bemutató tévéfilm gyártására.
Hobo az elmúlt évtizedek hazai kulturális-zenei életének korszakos alakja, az általa alapított Hobo Blues Band pedig a magyar rock és blues történetének egyik legfajsúlyosabb, népszerű és a zenei közízlést ma is formáló zenekara.
Az 1960-as évek végén dalszerzőként indult Hobo ma is alkot, fellép, könyveket ír, új dalokkal jelentkezik. Kevés olyan ikonikus alakja van mai kulturális életünknek, aki zenekarával, dalszövegeivel, színházi és előadóművészi produkcióival, műfordításaival és dokumentumértékű könyveivel egyszerre alkotott maradandót a tömegkultúra és a magaskultúra szférájában - áll a közleményben, amely szerint személyében egy megkerülhetetlen zenei ikon és generációk művészi-emberi példaképe a legszélesebb nyilvánosság előtt vall hazaszeretetéről, a tehetség megbecsüléséről, az önmagának utat törő humánumról, hitről és hitelességről.
A zenés road movie a jelenig kíséri végig Hobót a maga választotta úton, ami azon túl, hogy egy gazdag és közérdeklődésre méltán számot tartó egyéni életút, felmutatja a vonzások és választások malmai közt őrlődő kelet-közép-európai ember sorsát és világképét.
"Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál" - idézi Szalay Péter rendező Hobo szavait, kiemelve, hogy ezt az üzenetet érzi a legfontosabbnak. "Road movie, folyamatosan mozgásban, fergeteges zenekari bulik, színházi és emberpróbák, katarzisok és mélyütések, történelmi (víg)végjáték dalban és prózában, de a film középpontjában mégis az állandóság fészkel."
"Mesél, hívogat az ismeretlenbe, amely minden generációnak tartogat tanulságot és meglepetést egyaránt. Nincs vége az útnak, csak állomások vannak 1945-től napjainkig" - hangsúlyozza Szalay Péter.
Mint Csáky Attila producer a közleményben rámutat, Hobo soha nem akart megfelelni senkinek, mégis megkerülhetetlen személyiség, ha akarja, ha nem. Ez sugárzik minden megnyilvánulásából, a különállása miatt hiteles időtlen idők óta. "Őszinte érzelmek, gondolatok, szerelem, szeretet, düh, fájdalom, kétségbeesés, félelem, halál. Blues és film. Feltartóztathatatlan, zenés road movie készítésére vállalkoztunk alkotótársaimmal" - teszi hozzá a producer.
Az NFI támogatásokról további információ a https://nfi.hu/mozgokepszakmai-tamogatas/televizios-palyazatok/nyertes-palyazatok-1 linken érhető el.
