|
|
|
| Előadó: | Nem Közölt Sáv |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bankos Nospa a.k.a. Nos' Chez Zenk Zsiga Balázs Dulna Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aha, kerekerdő…
Ez itt a kerekerdő kicsi pincsi,
Ahol az ordas farkasok a stricik a szemedet nyisd ki
És jól nézd meg, hogy mi van, mert csapdába kerülsz, hogyha megcsal a szimat,
Mindig más bőrét nyúzd le, ez a dzsungel divat.
Akkor van gáz, ha az állatok királya hívat,
Itt nem mindegy, hogy ki vagy, bambi vagy szimba, mert rosszul végződhet a randi,
Ha a tisztás nem túl tiszta neked annyi, a rangidősre hallgat csak a falka, a vadászösztön ragadozóvá tesz, hogyha tarka a bundád elbújtat az erdő.
Ha rikító, kidob magából.
Vérszagot hordoz a szellő. Egy zápor könnyen elmos (most) nem lehetsz álmos, mert a sötétben világítanak a szemek, mint a prizma.
Szagokká vállnak a színek, rabokká a tagok, csalókká a gyávák, halottá az ártatlanok.
Te is csak bent élő túsz vagy, itt pusztulsz meg, azért gyúrsz, hogy úszd meg…
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában.
Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Kerek bölcső, elringat az erdő, sötét mesét szőnek a szájak, van, aki fogakat kap, van, aki szárnyat.
Az állva maradt, a dzsungel könyve. Hiába van új a nap alatt, hogyha nekünk csak a dzsungel jön be.
Azt suttogják a fák, hogy a dögevőknek könnyebb lett, de azt nem mondják el, hogy ők ilyen magasra hogy nőttek meg. Ti meg álmokat szőttetek, hátha azok hátán megszökhettek.
Nyitva felejtett csapdák, ragadozók a friss nyomokon, csorog a nyáluk, de büszkék rá, mert mind rokon.
Kotródj, vagy szokd meg a damilt, ami húz, mert nem kell tanítani a húsnak, hogy bunda vagy panír - panel blues vagy dzsungel tam-tam. Panel blues vagy dzsungel tam-tam.
Az óriások üveghegyekben laknak, zajt hallgatnak, tábortüzet raknak, feláldoznak egy-két szüzet, a folyókba ürítik az ürüléküket, lüktet a kipufogók bűze, túl az Óperencián.
Azt hiszik övék, ami a természet lágy ölén terem, rád kacsintanak, aztán szájkosarat raknak rád.
Próbáld megenni, hogy a méz nem marad a hasén, nem sétagalopp a kasta, aki lusta az halott. Az a szakma, hogy nem hagyod ott a fogadat, csak a vadászkopók járnak frakkba, nekünk csak ez maradt.
Mint a befagyott tóban a halakat a jég alatt, minket átvertek, odakint eladtak mindent kéz alatt.
Oké, szabad égbolt, súgd meg szépen, hogy kerekerdő, hol a legszakadtabb a közeped, ahol dúlnak az emberevők.
Ki a következő irtott kártevő vagy védett faj, hajtóvadászatra melyikőnk kell, mikor lemegy a nap.
Ki az, akit a falka fal fel és nincs több bocsánat, csak szédelgünk, kergetjük körbe a futó rácsokat. A cirkuszi ketrecben, kígyózunk a műfák ágain, rég a zebrákra kentük a lakomák csíkjait.
A váróba zárkózunk be, pókcsápok a lábaink, csak a vágóhídi lényektől élethűek az álmaink. Vérfoltok a bundákon, három lyuk a terrormaszkon, fulladunk, mint a halak a levegőn, tetemek az aszfalton.
Jó helyen csak bajt hozunk, mint a fekete kandúrok ránk, hegyen-völgyön át, dagad a hold, ásít a világ.
Fennhordjuk bölcsen, mint az agyarán gazdagodott elefánt, fogságban születünk, a természetfilmek nevelnek már.
…………..Bibliaként hatnak, de majd elmúlik, valami vakít, kihalt folyosón visz az útig.
………az éhség vezet, nem a szerelem.
Farkas tör a pásztorra, rejtőzünk az állatkertben.
A válaszok ölnek, az igazság néha fáj, elkapnak, összerogyunk, könyökkel a térdükkel a földbe taposnak. Bankos nem a prém, a sima bőrvadász.
Visz a parancs, visszavág a természet, teljesül a revans.
Refrén:
Kerekerdő – gyárkéményből felhő – a fák súgják, hogy fertő – a réten minden eldől – éjjel bódít a mező – meghódít az erő. Ragadozó lett, aki itt velünk együtt felnőtt.
Neon – betűk – árnyé - kában – tetovált számok a bundában. Itt nem számít a színed, hogy ki vagy, csak akkor van szerencséd, ha a fegyver kihagy.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
