|
|
|
| Előadó: | Grand Hotel Budapest |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág,
Ha kinézek az ablakon, mér nincs azon a kurva fán ág.
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van,
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is.
A sötét felhők már megijesztenek engem,
Pedig régen nem voltam ilyen félős.
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton,
Én döntöm el, nem kell segíteni, boldogulok egyedül is asszem.
Már nem vagyok az a sasszem, már nem vágyom megértésre,
Megértem én magam, és téged, bár nincsenek széle,
Bár középről kezdek mindent én, nincs ki megértene téged,
Egyedül maradtál. Egyedül, mert átvertek,
Nem ezerszer, legalább százszor.
Nem kereshettél menedéket akárhol,
Csak egy percet kértél, de nem kaptál.
Most mondanád azt, hogy én vagyok, ki neked tesz keresztbe,
De csak nyugodt szívvel készülök a szerepemre,
Ez lennék én, sajnálom, tudom átmentem azon a bizonyos határon.
A szabályokról nem is beszélve, merészen, szemtelenül áthágom,
A valóság már nem kell strassztus.
Élek amíg élek,ez az én filóm,
A talajról ellépek, míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek.
Greddittel, s körbeveszik, az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták.
Elvették tőled mi táplált. (héj)
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×2/
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre,
Mert én voltam a kakukktojás a történetben,
Mert én sem vagyok a tökéletes alkotásnak tükre,
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem, nem érdekel.
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám dolgokkal kéne inkább,
Például: nincsen tintám, mert nem papírra írok,
Ennyit bírok tessék, egy virtuális könyv mit vezetek,
Érzelmekkel szemezek. Reggel, délben, este, képekkel képtelennel,
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít,
Megengedek magamnak bármit, felnőttem,
Valamelyest beteljesítettem életem, a kész sohasem éleztem.
Én mindig élni akartam, mert kaptam egy esélyt,
Mienk halasszam későbbre, nem tudom,
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom, ez van de a késem nem élezem én.
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×4/
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
