|
|
|
| Előadó: | Grand Hotel Budapest |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág,
Ha kinézek az ablakon, mér nincs azon a kurva fán ág.
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van,
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is.
A sötét felhők már megijesztenek engem,
Pedig régen nem voltam ilyen félős.
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton,
Én döntöm el, nem kell segíteni, boldogulok egyedül is asszem.
Már nem vagyok az a sasszem, már nem vágyom megértésre,
Megértem én magam, és téged, bár nincsenek széle,
Bár középről kezdek mindent én, nincs ki megértene téged,
Egyedül maradtál. Egyedül, mert átvertek,
Nem ezerszer, legalább százszor.
Nem kereshettél menedéket akárhol,
Csak egy percet kértél, de nem kaptál.
Most mondanád azt, hogy én vagyok, ki neked tesz keresztbe,
De csak nyugodt szívvel készülök a szerepemre,
Ez lennék én, sajnálom, tudom átmentem azon a bizonyos határon.
A szabályokról nem is beszélve, merészen, szemtelenül áthágom,
A valóság már nem kell strassztus.
Élek amíg élek,ez az én filóm,
A talajról ellépek, míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek.
Greddittel, s körbeveszik, az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták.
Elvették tőled mi táplált. (héj)
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×2/
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre,
Mert én voltam a kakukktojás a történetben,
Mert én sem vagyok a tökéletes alkotásnak tükre,
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem, nem érdekel.
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám dolgokkal kéne inkább,
Például: nincsen tintám, mert nem papírra írok,
Ennyit bírok tessék, egy virtuális könyv mit vezetek,
Érzelmekkel szemezek. Reggel, délben, este, képekkel képtelennel,
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít,
Megengedek magamnak bármit, felnőttem,
Valamelyest beteljesítettem életem, a kész sohasem éleztem.
Én mindig élni akartam, mert kaptam egy esélyt,
Mienk halasszam későbbre, nem tudom,
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom, ez van de a késem nem élezem én.
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×4/
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
