|
|
|
| Előadó: | Norba |
|---|---|
| Album: | Amíg A Város Alszik |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 3:32 |
| Szövegírók: |
Norba Asztalos Norbert Szicsu |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Kriminal Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fenn, meg egyszer lenn és egyszer fenn, meg egyszer lenn-lenn
Norba:
Egyszer fenn, egyszer meg lenn
Egyszer megy, egyszer nem, na ezt nevezem
Ezt már szeretem, ha a mikró a kezemben,
Te rugdalod a labdát, én meg kezezem…
Lopakodj az ágyamba - csssst - csak csendesen
Kedvesem, meg leszel baszva rendesen,
A koton származása Tesco vagy Auchan
Összeütök neked valamit olyan jó parasztosan.
Gyere velem, add a kezed,
Megfogod a faszom, ha van egy csöppnyi eszed
Jah, húzza a száját és kérdezi a gáré
Mi van ma velem, mér' vagyok ilyen ordenáré
Így is jól bánok a szavakkal, de szarul
Egyszer fejre, egyszer övön alul,
Egyszer a hátamba, egyszer az arcomba,
Ecc-pecc te most elmehetsz a faszomba.
Szicsu:
A Marianna-árok meg a Himalája teteje,
A hab a tortán, vagy a legmélyebb feneke
Is jutott már bőven, én megkaptam a magamét,
A felhők fölött szálltam, vagy otthon a kanapét
Nyomtam, mindenféle gondban, görccsel a gyomromban,
Gombóccal a torkomban, félóránként bontottam
A söröket, meg görgettem a rögöket,
Nem volt olyan rossz, de most már örülök, hogy vége.
Azóta meg teleszarom ám az egész világot,
Mer, feldolgoztam azt a sok szart, ami kirágott
Meg a faszomat szedek neked még egyszer guggolva virágot
Mer' átbasztad a Szilárdot!
Hallod!? Má’ megin' itt vagyok, má' megin' ragyogok,
Már nem bánatomban, csak úgy hobbiból, ha bebaszok
Most elvagyok itt fenn, csak tengetem, csak lengetem,
Egyszer fenn, egyszer lenn.
Norba:
Mint a higanyszál, néha tél, néha nyár,
Meg a korsó is a kútra, tudod, csak addig jár,
Míg a sánta kutya egérutat nem nyer!
A seggem törölgethetem az erényeimmel…
S-O-R-S, érthetetlen az a sok jól megtervezett véletlen
Ergo: játssz jól minden szerepben
De reszkess, ha érzem, hogy én vagyok a nyeregben!
Szicsu:
Reszkess, mert mostantól én leszek a tettes,
Nem az a kedves fajta, amolyan ellenszenves,
Én leszek, ki diktál, mer' a fejembe száll
Az a sok baromság, amivel az élet traktál,
Mint egy fraktál, olyan bonyolultnak tűnik mégis egyszerű,
Ha édes a szád íze ráébreszt a keserű,
Hogy nem maradhat mindenki lenn meg odafenn sem,
Ha feldobsz valamit, le kell, hogy essen.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
Fenn, meg egyszer lenn, és egyszer fenn, meg egyszer lenn - lenn - lenn.
A dal arról a mindennapi élethelyzetről szól, amikor még mások nem tudják rólunk azt, hogy mire vagyunk képesek és mi is rejtőzik bennünk, de már kevesebbnek néznek, mint amik valójában vagyunk. Amíg nem kapjuk meg azt a figyelmet és nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol ezt meg tudjuk mutatni, addig az ember ezen hajlamos stresszelni és őrlődni. Ez a dal egy tanulság vagy felhívás arra, hogy sose értékeljünk alul valakit, mert nem tudhatjuk, hogy mi lakozik benne és mi lesz belőle.
Ez jól párhuzamba állítható akár azzal is, ahol most tartunk a zenekarral. Elindultunk a ranglétrán és próbáljuk együtt megmászni annak minden fokát, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is.
A zenekar elérhetőségei:
YouTube: https://www.youtube.com/@pulsezenekar
Instagram: https://www.instagram.com/pulsezenekar/
Facebook: https://www.facebook.com/pulsezenekar.official
Spotify: https://open.spotify.com/artist/47s6jCSkXec16jyijrtm3K?si=naVnwhwfTfeYcC3B8ClMIg
Fotó: Pulse.
