|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Hey, hey, yo, hey, na...)
Kettő, három, betonsivatag a láthatáron,
Istenem, mért jöttem közétek, régen bánom,
Fuck you!, a hátam mögött vízhangzó kánon,
az utat elállom, vagy inkább- vagy inkább építem,
F.A. mind befal minden ütemet, N, mint Neo,
jött, hogy leoltson, akár a K.A.,
AK 63-as, Skulo 30, ha elmúltál harminc,
baszhatod ország héj...,
szerinted mit kapsz a munkádért?
kedvenc szavaim a dráma, a remény, és a halál,
nem érted? nagy kár,
minden city felzabál ugyanúgy,
hogy nagyot álmodj, még nagyobbat szarjanak rád,
hajbakapnánk minden Forinton,
ha lenne egy baszott nagy porszívóm, tisztogatnék szorgosan,
nem ahogy az amcsik, csak okosan,
FankaFeri nem nagy kan,
de a töke fullon van
attól amit lát:
tini kurvák, öreg, bitang perverzek,
én meg családot tervezzek?,
de mire végére érsz a lemeznek,
eszedbe se jut a jövő,
szavakat sző most Ferkó,
ha célbaérnek, akár a köpőcső:
méreggel teli mondatok,
egyszer a faszomba, mindent ott hagyok,
mit érdekel, hol alszok,
a lényeg, hogy hol ébredek,
néha úgy érzem, kémlegyek
rögzítik életem,
zsigereim szorítja sarokba a félelem,
aztán nyelek: én mindig ilyen leszek,
mindegy, hogy pesti ribanc vagy kecsói lotyó,
ha bő a nyála, ma estére pont jó,
mindegy, hogy pálinka vagy Jim Beam,
amíg az húgod rajta van a dzsingin,
az öcséd meg a spangán,
aztán fordítva:
sokszor ébredek ordítva,
izzadságban tálalva,
hogy faljon fel az éjszaka,
eleinte azt hittem, hogy ha nem mész haza,
boldog leszek,
de a tapasztalat szerint egyedül szeretek elmerülni a szarral teli gödörben,
az Ördöggel szerződést kötöttem,
mindig itt figyel mögöttem...
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yoo...)
Jelek az utcából, jelek a telepből,
tudom, hogy szemtől-szembe' még nem láttad a sorsot,
Julika, kérek még két korsót,
csináljunk egy road-showt,
szarom a kultúrát telibe:
mit szólnál, ha eltaposnák a gecibe
Legőszintébb dalod?,
hallod cigány, hallod magyar, hallod kínai,
Vitray sem nyomja örökké,
ahogy egyre több tabi kell, hogy pörögjél,
beposhadt a levegő tudatodba',
légy büszke a romhalomra,
mit az ősök hagytak nagy mellénnyel,
négy kerékkel alattam,
mégse haladtam sehova,
bassza meg a jehova,
meg Krisna,
fejemen harisnya,
dobd a lét, a két társam bár kezdő, de bevállalós,
durvábban szed szét, mint egy megrögzött anyós,
Feri inkább pimasz, nem tréfás, mint Hajós,
de legfőképpen nem új srác a dühöngőben,
mint egy porhanyós tinipunci,
az asztalomnál a Mojzi, a Szári, a Szabi, a Kuksi, a Tété, a Dzsuci, meg a Kojsz,
haver, betojsz
a style-tól,
nevetsz: nekem mindegy, de kurvára,
viszem a csajom szobára,
aztán valami lesz, (yoo),
F-A-N-K-A, Betondzsungel Jazz,
valami úgyis lesz.
Refrén:
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam, a cipőm piszkos,
azt hiszem, itt most
megállok, és elleszek,
már van célom: jó pár lebeg előttem,
a pénztárost mégis lelőttem,
pedig tudtam, hogy ma is rossz napom lesz,
Betondzsungel Jazz... (yo...)
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam
Melyik utca, melyik holdsugár vár még rám,
ahol nem jártam.... ahol nem jártam.... ahol nem jártam (yo...)
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
