|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Egyszer élünk örökké |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:51 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A testem életre kelt, 83, édesanyám mond mért csinálom,
lázadok látod a rendszer ellen, bármit tettem, azt ezért tettem,
hogy ébredjenek a birkák, egyiket vágják, másikat nyírják,
szerelmek mentén, barátok árán, ott a vesszőm középen a táblán.
Ha nem értesz az nem az én hibám, ezerszer elmondom,
minden délibáb, itt a játék a tükörteremben, ott vagyok benned,
te meg itt bennem, pörög a számláló és a nyelvem, a nyálam, a vérem,
a ritmus, a reppem, a gyökerem, a száram a virágom, a te világod, az én világom.
Ne gondolkodj, csak tedd amit tenni kell,mondtam már Opel vagy Bentley-vel,
az idő lejár, várja a választ, tapasztalással úgyis eláraszt,
látom előttem, mi van mögötted, saját életed gúzsba kötötted,
hazugság, messziről érzed, mégis minden nap ugyanúgy éled.
Ne várd a tudást a gépeidtől, se a jövőd reményeidtől,
nézz fel az égre, ott van fent, a látszat csal, mert egy minden,
a félelem az egyetlen ellenség, látom az Istent ott benned még,
de mire vársz, ha mindig vársz, nyitom az ajtót, de te mindig zársz.
Felejtsd el végre a programot, töröld ki,az egész galaxis csupán ökölnyi,
oroszlánszívvel kicsi hangyák, amíg csak élnek ők fel nem adják,
eljött az idő válts amíg lehet, én nyújtom a kezem, ha nyújtod a kezed,
ez csak csak egy dal, az ott az életed, megszületsz újra, hogyha megérted.
Apámnak fia, fiamnak apja, sorsát mindenki kezébe kapja,
Amit lehet látni, láthatod bárhol, ilyen az ember, káprázatot árul,
az igazság fáj égetnek a sebek, az egoddal végzek nem pedig veled,
egy korszak zárul, de egy másik indul, és feltámadunk a sírjainkból.
Refr.:
Ide hallom, ahogy ketyeg az óra,
magadra figyelj, ne az ufókra,
ide hallom, ahogy dobban a szíved,
minden mondatom aranyból (nyíl meg?).
Ide hallom, ahogy a föld az éggel,
egybeolvad, gyerünk már nézz fel,
ide hallom, ahogy nevet az Isten,
mert ilyen hülye, mint az ember más nincsen.
Eleget sírtam, nevetek inkább, egyiptomiak, maják, meg inkák,
nem tudták, amit én tudok, hogy akkor is nyerek, ha elbukok,
a félelem, ahol mindent átsző, pedig a bátorság csak látcső,
láthatod benne néped jövőjét, de az ember sajnos kölyök még.
Lopja a legót az óvoda polcáról, miközben mindenkit beárul,
folynak a sorok, peregnek a rímek, cocának vagy a pepsinek higgyek,
Isten barma, nézz a szemembe, anyád meg apád a nyalókát bevette,
miközben húgod a ruháit levette, kamasz álmait rég eltemette.
Meztelen áll, a tükörrel szemben, hamarosan majd fenn lesz a neten,
Mit akarsz, mond, dönteni kellene, ez már régen több mint repp zene,
ez már rólad és rólam szól, tudom, hogy máshogy lesz holnaptól,
csak egy gondolat, amit pokolnak hívnak, gondold máshogy, ne pedig vívjad,
a csatákat illúziók ellen, úgy gyilkolnak a szemük se rebben,
a félelem nem tartozik hozzád, ha rám hallgatnál messzire dobnád,
a lényeg ez, ennyi és nem több, fel kell állni, ha az élet ellök,
a barátod vagyok, jegyezd meg, ha fáj is tudd, hogy én szeretlek.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
