|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Fanka-]
Stop a gomb a liftben és megállok,
akkor is szerválok, ha ütőm sincsen.
Ez minden kincsem,
hangom a történet,
a mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom,
a zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton.
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból,
hogy lett ennyi ribanc, istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
és már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen.
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet.
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba,
van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Távolban a pad színe zöld, hullámok a palánkot verdesik.
Oly közel mégis távol a föld, és egyre gyengül ki a világba bízik.
Távolban morajlik az ég, valami felkarol és a szívembe költözik
Emberi szem nem érzi hogy szép, elkísér az utolsó hídig.
[-Fanka-]
Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz.
És én mondom, hogy bármi, amitől függsz az felemészt, hey.
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
de pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos.
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
az ember megteheti, és az ember olyan fukar.
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét,
hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd.
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker.
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej,
hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
de már kinagyította ám több képen is a szemét.
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást,
tudnának ám mesélni az életről egy s mást.
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed,
és bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
[-Fanka-]
Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol.
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
De sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Sci-fi szerű jövetelét várják.
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt,
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben,
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren.
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett,
egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet.
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sok mindent, mint a reklámok a fogkrémre.
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka,
kihúzzák a fogad, közben az asszisztens ásítva,
kéri hogy a következő üljön be a székbe,
ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be.
[-Kowa-]
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
Még mindig ott van a pad a lelkem a part,
amin üldögéltem, mert mindig akad,
egy apró remény a csillagok között,
hagytam és belém költözött.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
