|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Rendezői változat |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:18 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Kőházy Ferenc Sági Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.:
Műanyag korongok barázdái mélyén,
Akár egy hosszú mozi,csak nincs happy end a végén.
Neked tálalom valóm, minden titkos percem,
Esetlen lelkem,mégis napról napra edzem.
Fújok a sípba, Ő fut de aztán elcsuklik,
Sorban az emlékek,akárcsak a zoknik.
Minden reggel köszönt a pléd, na meg az óra,
Nem is lenne bajom, ha tényleg arról szólna.
Szempillányi létünk ahol küzdelemért gyümölcs,
De itt nics minek örülj, itt nics miért üvölts.
Ez FankaDeli Feri, megint csak a cd-n,
Nem a sokedik epizód az ezredik tv-n.
Bár, ez is sorozat, egy élet írta történet,
Tőlem ne félj, mert én tuti nem löknélek.
Ez, wamzerek városa, besúgók országa,
Tolvajok pályáznak, tolvajok posztjára.
A parlament pokol, a szobád meg vérmező,
De a saját csatádban, nem lehetsz kétkedő.
És hogy, mért éppen Ő, azt csak is Te tudod,
Akit igazán szeretsz,soha meg nem unod.
Refr(2x):
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
Verse 2.:
Mégis kell, mert minden nap ott az életben,
Nem egyszer jöttem rá, mennyiszer tévedtem.
Kecskemét, Szeged, Pécs vagy éppen Budapest,
Kint keverik, de mi tudjuk jól, közel sem Bukarest.
Taki bácsi ladáját, még láttam a Havannán,
Ő még nem sztár volt, hanem egyszerűen karakán.
Metrikus soraim, nem fárasztják az elmém,
Magam verném át ha Fankát fölétek tenném.
Monoton a bíten, itt most sztereóban libben,
A csajom és a családom, meg a hangom a kincsem.
A mikrofon membránját, rezgeti nyugodtan,
Van kit tetre kényszerít, van ki hallgatja unottan.
Ahogy Deniz mondta: "Az Nc-sek csak emberből,
Nem a kézkrémes tróger a telepről".
Az én nagyin mRám szólt, ha zat mondtam hogy hülye,
Nem hogy utolsó éveit, unokájával züllje.
Kint a gangon tavasszal, egy kis uborkasaláta,
Nem a Gongon egy kis műsor, keddenként kajálva.
Én a közönségben hiszek, hogy együtt vagyunk egyek,
Ahova meglepetést hozok, és engem is meglepnek.
Refr(2x):
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
Verse 3.:
Nálam, első az ember, csak a második a tudás,
Első a csók, utána hempergés, nem dugás.
Első az üzenet, csak a utána a rímek,
Első hogy tegyek, mert ki tudja meddig élek.
Lepusztult helyeken csodálatos emberek,
Ezek az emlékek, hogy elvesznek attól rettegek.
És egy ízletes beattel a mai napig szemezek,
Aztán soraimat húzzák, tollaim, akár szekerek.
Tintapaca lovakkal, és egy nagy fehér mező,
Itt a kutyám meg a kályha, míg kint dörög az eső.
Esik a villám és becsap egy felhő,
Van mi másnak tetszik, nekünk mégis elrettentő.
A világ A-tól Z-ig egyetlen vára túl sok,
A pokol itt jár köztünk, elhiheted, nem túlzok.
Emberi léptékek, a halottakat felejtjük,
Sikerünk kántáljuk, hibáink elrejtjük.
Miközben rágcsálsz, nem ismerjük a szavakat,
Mert az állítólag vélemény, hogy valaki szar alak.
A világháló mélyén, nincs kököjszi és bobojsza..(?)
Életünk rózsáját, csak a valóság porozza.
Refr(2x).:
Az egyszerűnél egyszerűbb, egyetlen mosollyal,
Megvívni a szülőkkel, a tanárral a poronddal.
A nehéznél is nehezebb,egyetlen jó szóval,
Kijönni a a főnökkel a rendőrrel a szomszéddal.
