|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézz ki az utcára, nézz körül a világban
a látvány elfeledtet mindent - egyedül a szobában
Minden egyes imában arra kérem istent
hogy itt lennt nem érdekel, de majd ott fennt legyen jobb
hisz a hírnév hűtlen társam, másra hiába vártam
ennyit kaptam egyedül, pedig nem érdekelt soha
hogy ki okos, és ki az ostoba
mert az életet élni kell, nem beszélni róla
ez itt az emolcionális terminátorok kora
hát akkor hova meneküljek előled
vagy éppen te előlem, felőlem
belőlem is kiéphetsz egy darabot
előrehaladott hitünk csupán
a múltban gyökerezők felejtésre ítélt tanulságok fura tébolya
soha ne nézz oda, hol a keresztet állítják
kiszámítják majd a halálod perceit
gyerünk fogd meg és verd szét
fájdalmad utolsó cseppjét mikor letörlöd homlokodról
sokat elmondtál az igazi otthonodról
érzed egyedül vagy, hiába vesznek körbe ezren
de ha ketten vagyunk, már minden rendben
ez lenne a lényeg! Tényleg megfejtettem?
A szeretet, a szerelem meg egy csipetnyi rap zene
ami engem a kárhozattól megmentene
amiért eladnám a lelkem, amit amúgy is vettem
és bár a mennyben még nem járt egyetlen űrhajós sem
és a pokolig sem ástunk árkot, még is látok valamit
mikor a szemhéjam bezárja a valóság szürke képét
tudatom görbe tükrét kiégeti a gyarló vágy
az ágy akár a börtön, a plafon a cellám
a tekintetem keresi a nyugalmat
mely rám száll minen éjjel
hogyha forr a vérem, mint régen
és az emlékek csillogó tengerén evezek
de nem remélem, hogy megváltoztathatom a tényeket
hogy az összes álmomban előbújó rémem elfelejtsem örökre
nézd a fényeket, egy helyben állsz, mégis száguld a pillanat
sokminden itt marad
és amig lehet, ne erezd az érzést, na meg az alkalmat ragadd meg
mert csak egyetlen egyszer bármit teszel, végig kisér a végtelen időn keresztül
soha ne hagyd magadra amit létrehoztál tetteid gyermekeként, szívem megenyhül
megbocsátok mindenért, az összes terhem mély szakadékba hajítom
és a titkaim, melyekről nem beszéltem senkivel
pedig ennyivel igazán tartoznék mindazoknak, akik bennem bíznak
de tudom most még itt vagy, aztán elragad a sűrű zűrzavar
persze sokan nem osztják a nézetem, ezt néha élvezem
hiszen hamar rájönnek, egytől egyik, hogy a másik ugyanolyan, mint az egyik
és a legfontosabb szabály, hogy véletlenszerű a lét
ami nekem szép, az neked maga a mocsok
ezért nem hozok magammal semmit, csak a magod belső feleéből
amit elvetek a betonházak árnyékában
kikelni nincs esélye, de a sors szeszélye
hogy talán mégis életre kelt valahol, valamikor
ne várj semmit egy próféta szavaitól
csak magadtól, csak te és csak én
akár egy soha fel nem fedezett sziget
(jo) az Isten hozott, ördög vihet!
Ref.: Számtalan pillanat, valami itt maradt
Végtelen mezőkből, csupán egy kis darab
Amire emlékszel, ami majd átölel
De ezek csak szavak, bár több már nem kell
Isten hozott, az ördög elvisz
mindegy ki mit hisz, misztikus biznisz
hát ha lesz pici Jazz, elkapom a mic-ot
nyomd a magyar style-ot, én rappelek te állj ott
mert itt van FankaFeri, jól bevált party vaker,
ha kell, ha nem, utána meg csajszi taper,
a longájlendem kérem, remélem éppen
ma lesz az a nap a, amikor két nem sem elég az igenre
hivatkozz a tikettre, és gyere a V.I.P roomba
whisky-kóla a rumba, az asztalon izzadt rumba
meg éjfélkor tomola, pezsgő fröccsen a combodra
egyszerű varázslat, engedj utat a parázsnak
puszit dobok a hazámnak, mert magyarország a szívemben él
sajnos a nyár után tél.
jön a kocka mindig fordul, álmodban a fehér bortól
ugrok a tömegbe, mordul fel a rengeteg arc
kostól most bele az intróba, részegen mindig kidobva,
te meg a haverod pedig, rágyúrtatok izomra
az éjszakára, hisz ezt mindenki fújja a városban
hogy száz kurva se elég, ha party fő a láposba'
nevem ne foglald imába, mert templom helyett
riválda ahova én járok néha
aztán meg pitába kérek biz' egy fincsi gyros-t
remélem azt, hogy itt most
mindenki táncolni fog, az asztali bor meg elfogy. (na)
Isten hozott, ördög vihet ... F.A.N.K.A
REF 2X
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
