|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Demeter Zoltán Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minden amit valaha akartam, hogy boldog legyek
és boldog legyen akit szeretek
anyu és apa a haverok meg a csajom
Hogy ne kellene magam előtt csalnom
tiszta szívvel hallom
bár még fiatal vagyok, de a lelkem ezernyi terv
érteszte fel tapasztalattal
Régen semmi sem számított, csak hogy egy falattal több jusson
Mára minden megváltozott, a saját gyarlóságom elátkozott
ezzel egy korszakom leáldozott
Tanultam belőle eleget
ahogy jézus halat, és kenyeret, én szavakat szórok szét köztetek
Tűzdelik néha őrültnél tréfás, de csak szimplán őszinte ötletek
Plusz némi homályos vélemény
4. emeleti felnőtteknek való képregény
zenével és rímekkel
Képek nélkül marasztal mindig a következő számra
plusz még egy pohárral a számlára
Sok ember gyűlöl engem, persze nem ismer
Sok ember szeret engem, persze nem vágja, hogy milyen fasz is náha a Ferkó
Mert tök mindegy, hogy merdzsó' vagy Csepel feszít a fenék alatt
ami holnapra marad, csak a fájdalom vagy az emlék emlék
hogy egy ilyen éjszaka máskor is kell még
Mikor az összes haverom koccint
a lányokért remege kacsint
Távol minden nagymenő mc', akivel fasírt a helyzet
Csak a tollam, és egy darab papír a zsebemben
A pénzemet már elittam, és ezzel együtt elillan minden bánatom
Szívemet már nem tépi száz karom szét
Nyugodt vagyok újra, mint egyszer régen (jo)
Nekem ez minden, nekem ez minden kincsem
az ördög már vinne, de marasztal Isten
Nekem ez minden
az ördög már vinne, de marasztal Isten
Minden amit valaha akartam
amiért maradtam, amiért nem hagytam magam
szétszórtam pár szavam
Zenére mindegy, hogy betépve vagy részegen hallgatod
figyeld a hónapot, nem csak a múltam a kincsem
Nekem ez minden, nekem ez minden, kint az utcán és a szívemben itt bent
Minden amit láttam a világból, minden amit láttam a rap-ből
arra késztetne egyből
hogy fussak, és meg ne álljak
Amíg csak titeket látlak
sajnos ez előttem örök délibáb
pedig hidd el, elég imát suttogtam magamban
hogy béke kövezze utam
De mindig benyúltam valamibe, ami maga a fertő
Szerintem, szerinted elhittem, amit ígértél, amiket mutattál volna?
de majd holnap vagy azután
ha lenne tíz kurvám az utcán, az nem volna ekkora necc
Hogy csak azért vezetsz
meg engem, hogy a hátamon keresztül emeljem neved, az égbe
utána meg félve kérjek viszonzást
Minden amit láttam, az egy kalap szar
FankaDeli viszont mást tűzött ki célul
mellettem két full haver
ölemben a csajom
- Kojsz, hozzál még valamit!
Misu meg a Tibi táncol az asztalon
Mindig csak azt hallom:
- FankaFeri hülye vagy?
- Hát ingen persze mi más lennék? Hisz' nektek zenélek, olcsó duma, hogy csak magamnak.
Néha rajtam kapom az egom
hogy meg akarom mutatni, mit tudok
a harci szellem itt szuszog mögöttem
a kenyerem javát meg mögöttem, mög vagy meg
Kinek mi? Nekem a zene a pia a rap
Ha eljön az éjszaka
a haverok meg én szállunk
nekünk így fasza
Minden amit valaha akartam
amiért maradtam, amiért nem hagytam magam
szétszórtam pár szavam
Zenére mindegy, hogy betépve vagy részegen hallgatod
figyeld a hónapot, nem csak a múltam a kincsem
Nekem ez minden, nekem ez minden, kint az utcán és a szívemben itt bent
Minden amit valaha akartam, minden amit valaha akartam
szétszórtam pár szavam
Zenére mindegy, hogy betépve vagy részegen hallgatod
Minden amit valaha akartam
amiért maradtam, amiért nem hagytam magam
szétszórtam pár szavam
Zenére mindegy, hogy betépve vagy részegen hallgatod
figyeld a hónapot, nem csak a múltam a kincsem
Nekem ez minden, nekem ez minden, kint az utcán és a szívemben itt bent
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
