|
|
|
| Előadó: | Opál Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Domonkos István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
én nem születtem bonnban
konyhánk előtt
verebek hevertek a porban
dicső Magia Polla
nevem a bibliába lett volna beírva
(végül ott is áthúzták volna sírva)
ha lett volna bibliánk
mint tar koponyám
lyukán a hártya
úgy lüktetett a férfiak
kezében a kártya
ültek
ki ládán ki vödrön ki széken
marakodtak a pénzen
dünnyögtek nojja nojja
mert meleg volt
dicső Magia Polla
fürdettek cinklavórban
cifra kubikosszalonban
asztalon nyúl fácán szalonka
vagyis hát kés kenyér szalonna
s szólt a dal holla holla
némán akár a pokolban
dicső Magia Polla
volt párnám is
egy rongyos szaloning
alatta honnan is
egy nagy fényes fitying
persze ellopták
mint téglagyári viccben
a tettes nem volt szalonspiccben
részeg volt holla holla
sírt mint szűz a porban
dicső Magia Polla
valaki fölém hajolt
azt mondta szép pöcs
fehér hasamon
ott rezgett egy vércsöpp
s mint ősi lelkeken az átok
légy ült fülcimpámon
valaki azt mondta bolha bolha
s nevetett mellé
dicső Magia Polla
foltokká nőttek azóta
bennem e pontok
rám dőlő római oszlopokká
a vékony szalonkacsontok
a csókok is
egyre szárazabbak kemények
mint a rotósütemények
szememen akár egy prémen
könnycsepp heverészik régen
szép-e a verebek tolla
tőled most ezt kérdem
dicső Magia Polla
koponyámban
mint rumbatökben a sörétek
csörögnek a kilazult tömések
fejem nyakamról majd leszakad
mikor meghallom a latin szavakat
latinok görögök sumérok trákok
a meggy szónak miért nincs foltja
fehér ingemen
dicső Magia Polla
szeretem a halat
a főtt csirkeagyat
zsíros vörös levekben
forgatom kanalam
szeretem mikor két szó
a sorvégen összecsendül
ilyenkor fejemben
meztelen csend ül
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla
élek majdnem hiába
tíz éve nem néztem virágra
mint egy lázas barna majom
banánfürtre vadászok a betonfalon
szótári cédruson ülök
kezemben lerágott szalonkacsülök
könyvből tanultam meg
mi az a viola de gamba
gyerekkoromban
zöldséget dugdostak valagamba
szóljon a dal holla holla
némán
dicső Magia Polla
„aranyban járok
acél világban…”
írta Czóbel Minka
a fűnek mondom
ringja el a tájnak
mint a fenéklakó rája
a parttalan mában
úgy lapítok
kezemben egy verébnek tolla
hová tegyem
dicső Magia Polla
fogpiszkálóba fogódzva
léptem az irodalomba
összegszerű értéke se
volt dalomnak
hallgatni tanultam
szóljon a dal holla holla
némán mint a pokolban
dicső Magia Polla
volt egy barátom a paja
sohasem nőtt ki a haja
valami maradandót akart csinálni
s megtanult ingujjba hányni
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla
s szaporodtak az idiódiákok
a leltározó finánszok
nagyanyánk dicső Magia Polla
reszkettem de mégis
beálltam a sorba
rimérek poéterek rimászok
ítészek ideászok kritikászok
miért ástok
a levegőbe futóárkot
s ég-e a veréb tolla
dicső Magia Polla
s folyt a nagy irtás
daloltak a pacemakeres pacsirták
volt aki csak állt
és behunyt szemmel szitált szitált
s csodálkozott hogy szitája lyukain
nem fér át a világ
eljönnek végül az űri hentesek
a hamvasztóipari bennfentesek
csontfüst csonthamu
s bezárul a nagykapu
elégett a veréb tolla
dicső Magia Polla
jegyzőkönyvek jelentések
helyzetfelmérések
kérvények igazolások
fellebbezések
őrzik ha őrzik e létet
emberi sorsok golyóstoll
gemkapocs szalonnabőr
egy üveg jobbféle itóka
egy lezárt asztalfiókban
valahol a tizedik emeleten
minek is gondolkodni a feleleten
elégett a verébnek a tolla
dicső Magia Polla
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
