Előadó: | MyCream |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Pipó József Orbán Sándor Walla Ervin Wéber Tamás |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Gyerünk a prérin nappal jó,
Mert kontaktlencsét hord a Dzsó,
Sötét a péri, jajgat a Dzsó,
Kaktuszra ült, mert nem lát jól.
Gyerünk a bárba esténként
És nézzünk a Mary testén szét,
Leég a gyertya, szabad a csók,
A Jack csókolta meg a Dzsót.
Elsősorban ült, és másodsorban állt,
A seriff meg a sörében egy indiánt talált.
A pohár alján ült, már majd egy hete lesz,
Mert nehezebb a rézbőr, mint a szesz.
Úgy húsz perc után a hős indián
Végre kijózanodott,
És átkozta ott a pillanatot,
Hogy ez a hülye seriff sört iszik - nem rumot.
Gyerünk a cowboy jó erős,
A Dzsó volt eddig a párbajhős,
A pisztolyod nem sülik, mi a baj Dzsó?
A golyómra lépett tegnap a ló.
Gyerünk! A préri télen vad,
Mert belefagy szegény lóba a zab,
Süvít a szél és esik a hó,
A legnagyobb üzlet a mirelit ló!
Mikor Szeszárdra készültem, nem tudtam,
Hogy messze van a vadnyugat,
Ekkor elémlép egy indián és felkínál
Egy háromzelés kvarc-nyilat - Hát! Uff!
Mikor wigwamhoz értem, egy asszony várt
És furcsa volt a kölnije,
Aztán orrát fogva megsúgta a törzsfőnök,
Hogy piszkos zokni a neve.
Az illat gyorsan szállt át a vadnyugaton,
Tán még Szekszárdra is eljutott,
De az biztos, hogy a Buffalo Bill mérges lett,
Mert az összes bivaly felbukott.
Gyerünk a bankba, lóvé kell,
De a bankrablók most vitték el,
A gegnsztereknél lapul a csekk,
A Dzsó volt, de nem rímel csak az, hogy Jack.
Gyerünk, a cowboy miért lapul,
A Préri Mary könnye hull,
Dühös az apa, röhög a ló,
Lyukas volt a kotonod, Dzsó.
Mary éjjel érkezett, mert nappal rút nagyon,
Még nem tudja az apja sem, hogy kit lőjön agyon:
A lányát vagy a csábítót, kit immár apa lett,
A Préri Maryt ismerve ez nem is bűn - hőstett!
Óó Mary, keletről - fúj de rút,
A súlyát méri, de elgörbült a rúd.
Tűnj el Mary, így kérleli a pap,
Mert hogyha itt vagy, hát nem kel fel a nap.
Gyerünk a cowboy addig hős,
Míg kiderül róla az, hogy nős.
Mi lesz már apukám, hol van a só?
Mary kissé ideges, Dzsó.
Paprikás volt, paprikás volt,
Hogy a szemetet vidd le, mert hússzor szólt,
De te sohasem figyelsz, nagy hiba, Dzsó
Mert a Maryhez képest egy skalp is jó.
Menekülj Dzsó, menekülj Dzsó,
Mert utánad száll egy hamutartó.
Nekem ne sírj, mert nem érdekel,
Te vagy a barom, miért vetted el!
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery