|
|
|
| Előadó: | MyCream |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csengő szól, csengő szól, lágyan hull a hó,
Puttonyostól autostoppol szegény Télapó,
Dühösen morogja: "Ilyen vacak nap,
Ki gondolta, hogy a szánom durrdefektet kap?"
Télapó itt van, hó a subája
Jég a cipője, menj a csudába.
Régen látom a bakancsát kopni,
Ezért van rajta három zokni?
Fázik a Mikulás - ő is ember,
Bedob egy felest - de többet nem mer.
Figyeli a főnök egy felhő szélén,
Kirúgják a melóból még a végén.
Csengő szól, csengő szól, ki csenget vajon?
A Mikulás orra esett a fehér havon,
Puttonya felborult, minden szétgurult,
Olyat mondott, szakálla is nyomban elpirult.
Csizmámat kitettem az ablakba én,
Úgyis tudom Télapó, hogy nincs semmi remény,
Nem lesz ott semmi sem, ilyen rossz dumát,
Hogy tennéd te be a csokit az üvegen át?
Na kisfiam szerbusz. - Csókolom.
Mit kérsz a Télapó bácsitól?
Talán egy új biciklit? - Nem.
Akkor egy új hajót? - Nem.
Egy új mozdonyt? - Nem.
Hát akkor mit kérsz? - Egy új apukát.
Van egy titka, nem tudni róla,
A Mikulásnak is van inflációja.
Az idén mindenki keveset kap,
Mert a rénszarvas kútnál drága a zab.
Régi szöveg: "Köszönjél nagyot,
Hadd üljek le, mert fáradt vagyok."
A meséjét mindenki bevette,
De a puttonyt a krampusz viszi helyette.
Csengő szól, csengő szól, jön a Télapó,
Röhögnek a krampuszok, mert belepte a hó,
Szakálla olajos, mérges is nagyon,
Most állított gyújtást szegény a rénszarvason.
Csengő szól, csengő szól, jöjjön biztos úr,
Kirabolták a Télapót éjjel piszkosul,
Puttonya elveszett, tépett a szakáll,
Mínusz tízben a Télapó klottgatyában áll.
"Ülj ide mellém kisfiam és énekelj valami szépet a Mikulás bácsinak,
Egy gyönyörű Mikulás dalt, mondjuk azt, hogy: Imádlak, homorú hamutál.."
Csengő szól, csengő szól, jön a Télapó,
Röhögnek a krampuszok, mert belepte a hó,
Szakálla olajos, mérges is nagyon,
Most állított gyújtást szegény a rénszarvason.
Csengő szól, csengő szól, jöjjön biztos úr,
Kirabolták a Télapót éjjel piszkosul,
Puttonya elveszett, tépett a szakáll,
Mínusz tízben a Télapó klottgatyában áll.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
