|
|
|
Rap
Szóljon ez a dal a legjobb éveimről, pedig rég volt, olyan rég volt,
Szóljon ez a dal a legszebb éveimről, pedig rég volt, olyan rég volt,
Szóljon ez a dal azokról az emberekről, pedig rég volt, olyan rég volt,
Akiket én még mindig szeretek, pedig rég volt, olyan rég volt, ja, ja,
Emlékszem mikor bekerültem oda,
A középsuliba még nem vágtam, hogy ki kicsoda,
Minden nap sok vita, igaz barátokra vágytam és találtam Matula,Izom,Totya.
Együtt volt a brigád éveken át,
Bár hamar elvesztettük Totyát, az élet meg nem állt
Kosarazni mentem, ott volt Adzsudani Ali,
A legnagyobb pali, aki megtanított látni de,
Nem csak a pályán aztán jöttek a lányok,
Andika,Kikka,Ágika,Subika nem felejtelek el soha,
Másodikban aztán jöttek új barátok,
Egri,Laca,Kis T,Rabi megint késtél,
Együtt jártunk a pályára, meg a Pálmába,
A bérlet pénz ment kisfröccsre aztán meg számlára,
A Tanárúr segített, ha látta a pénz kifogyott,
Azt hittem örökre így marad, nem érhet semmi baj,
Mert tökéletes volt minden,
És nem hittem, hogy véget ér ilyen hirtelen,
Csak az érdekelt, hogy megnyerjük-e a meccset vagy nem,
Vagy hogy szeretkezek-e veled egyet,
Meg, hogy a hétvégén majd hol rúgok be veletek,
Meg a balhék amiket átéltünk együtt,
És még mindig szeretek, és még mindig nevetek,
Merthogy szmokkoltunk a wc-ben reggeltől estig,
Jött egy tanár, és azt mondta, hogy hess ki,
De nem mindenki, mert velünk volt az Alfi,
A suli maffia vezér így lehetett maradni, meg a Gabci
Mi van veled régi spanom, hát hiányzol nagyon,
Tudod, hogy mind hiányoztok nagyon,
De a mai napig velem van a legjobb barát,
A nyugdíjas Zoli még tűzön vizen ált,
És hát ne felejtsük el még a Hátsor famíliát,
Én sem felejtem el azt amit együtt éltünk át.
Refrén
Amit átéltem az enyém marad,
Nincs aki már ezt elvenné,
Akárhogy is vissza, nem jön,
Ami már elmúlt, nem lesz még,
Mindegy mi van, mindegy mi lesz,
Mert ez örökre bennem él,
Az idő nem megy visszafelé,
Azt mondják így van ez rendjén,
Amit átéltem az enyém marad,
Nincs aki már ezt elvenné,
Akárhogy is vissza nem jön,
Ami már elmúlt, nem lesz még,
Mindegy mi van, mindegy mi lesz,
Mert ez örökre bennem él,
Az idő nem megy visszafelé,
Azt mondják így van ez rendjén.
Amit átéltem az enyém marad,
Nincs aki már ezt elvenné,
Akárhogy is vissza, nem jön,
Ami már elmúlt, nem lesz még,
Mindegy mi van, mindegy mi lesz,
Mert ez örökre bennem él,
Az idő nem megy visszafelé,
Azt mondják így van ez rendjén.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
