|
|
|
Már megint csak a munka jutott mára
Behúz az este, úttalan utakat járva
Visz a járda, de a gondolatom máshol jár
Tudom nem ér el célt az, aki mástól vár
Megszólít a belső hang, hogy többre vagy képes
Az elméd egy fegyver, használd, töltve van, éles
Körbevesznek, úgy érzed fáradt vagy
De csak helyed hova születsz és családot nem választhatsz
A holnap majd választ ad mi értelme a mának
De ne a múlton rágódj, a jövőért sorban állnak
Jó kapcsolat, rossz kapcsolat, jókor kapcsolj
Az idő pénz, nehogy a szarban pancsolj
Én csak szabad akarok lenni meg nem foghatnak
Mert én embernek születtem tesó, nem programnak
Én élek, mert érzem, én hallom, én látom
Ha hideg volt a reggel, forró estére vágyom
Nekem átlag feletti, ha épp látlak nevetni
Kár, hogy már csak az ártatlanok bátrak szeretni
Keserű vagy édes, már nem érzem az ízeket
Mert kezdettől fogva minden kígyó hízeleg
Nem ismersz mégis értem égbe nyúlnak a kezek
A zene az én hitvesem ez szúrja a szemed
Miért nem zenét csináltok? Mi a faszért a hiszti?
A zene megtisztít, mint a faszén a whisky-t...
Mondjad, Atikám!
MOMkult, 2024.10.10., 20 óra
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte”
– írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.
A darab 2018 óta fut a Vígszínház repertoárján, amelynek utaztatható verziójában a Platon Karataev frontembere, Balla Gergely is szerepel.
Vecsei H. Miklós (qjúb)
Balla Gergely (platon karataev)
Az előadás hossza 110 perc szünet nélkül.
Fotó: Vecsei H. Miklós x Balla Gergely x MOM Kult
