|
|
|
| Előadó: | Fluor Filigran |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tudod... sokat gondolkodtam, erről-arról, végtelennek tűnő utak mellett
Sokszor tudtam, hogy hibáztam, mégiscsak hazudnom kellett
Magamnak, meg másnak, az egyszerű kissrácnak
Aki felnőtt bennem, akit sajám fiamként kezeltem
Felébredtem, velem szemben, haldokló újszülött voltam
Éles sikoly, na meg egy marék hamu egy felgyújtott jászólban
Nem gyászoltam, minek sírjak, miért fájjon, hogyha nem muszáj
Egy lelki sérült álma, harmónia, kristálytiszta báj
Na, mi kell még, hogy rámtalálj, egy zseblámpa meg három ásó
Pár sor csak egy életből, de ennyi bőven elég másból
Leterhelt a mámor, Fluor nem rohan, csak tántorogva
Elmélkedés után esik be majd az első árokba
Fehérvári utca, haverok, magnó, meg pár pálesz
Tudod szarok rá, ez így van jól, engem ez boldoggá tesz
Fiatalságom úrrá lesz rajtam, zöld színekben úszó parkban
Megszaratós blant a péntek esti kábulatban
Refrén:
Betompít a beton, minden délután egy alkalom
Barátokkal az utcán, mégis otthon, színes tartalom
Vár, ma még maradnál, holnapra már kiszakadtál
Mit választasz, tömegbeli átlag, egy az igazaknál
Engem ne a sorsom írjon, majd én megírom a sorsom
Akit én utálok, ne bírjon, kit ma bírok, megutálom
Megy utánam, tisztán látom magam, célpontja a hátam
Egy kis szúrás csak az egész, gyere, döfd belém bátran
Tudod, sok barátot vártam, az utca végén, hol nem jártál még
Szabad akarat van, szabad cselekvés még nincs, csak rossz szándék
Korlátlan felelősség, felső tíz, alsó tízmilla, épül a villa, meg vagy szánva
ingyenjegy a Titanicra,
Megintcsak magamba szállva, megint minden szart kiírva
jöttem, láttam, ez így van, ezért soha többé vissza
Utolsó betűt a sírra, hadd véssem én, pontom hadd tegyem le
Világokat szelve, üvegkoporsómra rálehelve
Életemre lelve, bukott elveimre foghatom
Hogy kiálltam a jó mellett, és nem voltam rossz oldalon
Az ujjaimat mozgatom, hogy küldjek még egy üzenetet
Kirajzolódik mondatom, bocsássátok meg bűneimet
refrén
Amire leérek Pétre, Royal régen megtekerte
Reggel hét felé már szétszart arccal bámulok Drezzickre
Életforma, mi más lenne, ez, a ronccsáfestett kolesz
Ez a társaság, mi sokat megélt, de magja mindig ott lesz
A ház mögötti padon, tudod nálatok, a vadon
Kredit, lenn leszel majd délután? A trekkem megmutatom
Nekem meg van egy új alapom, hallom Benzo húzza rajta
Lehet, megkérem majd én is, me szerintem elég durva
Be is gyújtja már a jót, hisz mindennap egy újabb ünnep
Az unalmas órák megszűnnek, a napok perceknek tűnnek
Az arcok szívnak, dobj még hozzám kicsit, ne nézz már madárnak
Nem vagyok színvak, hidd el, enélkül is bőven jól meglopnak
Mi lesz holnap, kurvák, autók, na meg egy klipp a tengerparton
Csak hát nincsen arra kessem, de már tartom a markom a sarkon
A saját hangom alig hallom, hiszen robbantásra ébredek, és vér szagára alszom
mert ez a beton
refrén
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
