|
|
|
| Előadó: | Anna Karenina (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Betsy):
Hercegnő, légy oly jó,
míg Annáék a színházból megérkeznek,
meséljen valamit e nagyszerű grúz tea mellett!
(Mjahkaja):
Megint csak én? Mindig csak én?
De kiről és mit mesélhetnék?
(Lígyija):
Valami mulatságos, de nem túl gonosz dolgot,
tán éppen Annáról és Vronszkíjról...
(Betsy):
Annát nem hagyom!
Ő nagyszerű asszony!
Kedves és szép, nem tehet arról,
hogy minden férfi belészeret,
és árnyékként követi őt!
(Mjahkaja):
Van Grimmnek egy meséje,
sohasem értettem igazán...
Egy emberről szól,
kinek elvették az árnyékát...
(Lígyija):
Anna nagyon megváltozott,
mióta Moszkvában járt,
és magával hozta
- nevezzük úgy - az árnyékát...
(Betsy):
Csomót a nyelvére, kedvesem!
Annát nem engedem!
Lígyija:
És Karenin?
Rá nem gondol senki?
(Betsy):
Karenin ostoba ember!
Beképzelt törtető!
Anna viszont nagyszerű! Igazi Nő!
Úgy bizony édesem; egy igazi nő!
(A hölgyek együtt):
Egy asszony, ki igazán asszony és igazán nő,
egy asszony nem igazán boldog árnyék nélkül!
Egy asszony, ki igazán tudja: ez ördögi kör!
Hűséges árnyéka, bukását okozza,
veszte lesz szegénynek végül!
(Betsy):
Itt vannak végre!
Anna, kedvesem!
(Anna):
Vronszkíj s a Nagykövet
végig az úton Itáliáról mesélt...
(Nagykövet):
Egy rémes olasz opera után
miről is beszélhetnénk?
(Mjahkaja):
Barátnőm, ön gyönyörű!
(Lígyija):
Jót tesz neki az árnyéka...
(Betsy):
Mire várunk még?
Asztalhoz mind! Kezdjük el!
(Vronszkíj):
Ha megengedik...
két percre még elrabolnám Annát...
(Betsy):
De csakis két perc, Vronszkíj!
Ligyija:
És ne menjenek túl messzire!
(Betsy):
Megható, ahogy így ketten...
(Lígyija):
Én inkább kínosnak nevezném!
(Betsy):
Vigyázzon! Mindenki magából ítél!
(Lígyija):
De drágám!
(Nagykövet):
Hölgyeim, kezdjük már el!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
