|
|
|
Nem kapok levegőt...csak nehezen
Üdvözöllek...
Látom...látogatóba jöttél...Fáj a tüdőm
úgyis csak fekszem, felmond a légcső
úgyis csak fekszem, felmond a légcső
te meg...látógatóba jöttél?...látógatóba jöttél?
sok a lépcső
Alattvalók a trónon a homályba pislognak
a célon is átmennek, de a tömegből kilógnak
szemük mi táplálja a ráncokat arcukon,
a part szakad, rájönnek!...nincsen már több kupon
a megváltó részére, ki űzi az ördögöt
de terjeszti a rosszat, ellensége megszűnt létezni
bosszant ha vétkezni kell, nem fog porázon tartani senki,
mert a magam ura vagyok
néha fura ez?...vagy csak a szokás hatalma,
hogy csábít a vadalma...kiégett minden izzó
az érték az kincs, de az erényből nincsen egy csepp se...
zzzzzzzzz...mert, mi?...zzzzzzzzzz
majd az árnyékom törekszik, hogy lényemet elfedje
mert normális vagyok, csak személyiségem ferde
édesek a tengerek, hol feltámadnak ninivék
ezzel a szemetekben nagyobb(bleeeh)ellenszenvet kivívnék
mert nem értitek, mitől remegnek görcsösen ujjaim
csak az útálatot tudjátok tortába bújtatni
addig keverem a paklit, még omegából alfa lesz
csalfa kis kúrvák csüngenek a pénzes balfaszon
hogy klafábbnak láccak a kollektíva karba von
mert megfeleltem nektek, csak magamat útálom meg
míg az idő mögöttem részegen ásít,
de a pengém éles, elvágja a kötelet, mi tart téged,
na meg a korodon a fáslit
érzem lappang a kor, mindenkit belűlről fertőz
az egyenes meg ferdűl, megfordul láccik szemből
a bástya megdől, hogy szét essen a vár
a kóldus kevés ezért szét marja a kaviár
ez jár, vagy csak kötelet teszünk nyakunk köré (ez jár),
vagy a pisztolyt a szánkba, mert nem bírjuk tovább
a szemretina nélkül a hazug igazát hajtja
hogy ő sem az a gatyába élvezős fajta
de két erős mokkával a bárban nem szokták a napot kezdeni,
a karton lap alatt
meghúzódó erkölcs mókus keréken szalad
és nem kéri, hogy felkeltsd, minek lássa a fertőt?
csak a sebekre só, minden nap üresebb a tányér,
a türelem rózsája...meg tüskéjével fertőz...
a sebedre só ;)
- lépteid...egyre jobban közelítenek...beteg ágyamhoz...
látom látogatóba jöttél...Mért jöttél?
- azért jöttem, hogy rá álljak a lélegesztetőgéped csövére...
csak azért...;) a sebedre só...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
