|
|
|
Strófa
Raphlexz
Volt, hogy dörgött a hangja...
Phoenix
Csörgött a kardja...
Raphlexz
Most a karja fegyverét már rég nem tartja, régen mint a féreg ordított,
De a torka mára elfáradt a fában!
Aki csalódott a tegnapban, s a mában,
Az már csak valami változásban bízva azt várja, hogy holnap legyen, mert most nincs más!
Phoenix
Futószalagunk a szabványra...
Raphlexz
A tollak hegye tintás, de a kezek nyomán csak sorminták hegye,
És hát ez nem helyesírás, hanem a sírás helye!
Amikor a semmire sem használható kasztráltatott fasz párlatot,
Felkenik egy eres dorongra, aztán kapod reggelig az ívet,
S kilenc hónap helyett kilenc órakor már,
A hormon-kezelt anyából a magzat szökni próbál!
Phoenix
Császár-metszett koraszülöttekkel telik az inkubátor...
Raphlexz
Valakit a profit orientáltság, valakit az alacsony IQ gátol,
Amikor az egy jót félrerúgja, miközben korcsból húszat szül meg,
Mert a minőségi dallam disszonáns a tucat fülnek...
Torzul a miliő!
Phoenix
Száz jóra szemétből millió jut...
Raphlexz
Másolnak, de félrehord az agyonhasznált indigójuk,
Szép lassan tömény mocsokká válik ami most még csak kosz,
Az átlag állag hígul sokan állnak sorban a moslékcsaphoz.
Phoenix
Az éjjeli őr este tízkor rég a lóbőrt húzza már
Raphlexz
Egy vegetáriánus plébános hulla kúrás közben húst zabál,
Én meg hideg, sötét sikátor mélyén felvágott erekkel fekszem...
Jó páran néznek, de úgy érzem nem lát meg egy sem!
Rápillantva az arcomra, karcolt barázdáktól félve...
Phoenix
Üres tekintetek tekintenek félre...
Raphlexz
Inkább menj haza és helyezkedj el az ülésen a való villa most már csenget...
Phoenix
Nehogy lekéssem!
Raphlexz
A TV-újságban megtalálod a menetrendet!
Csücss a fotelba, beKalinkázva, kézkrémmel,
Míg várod a sötét műribancot, kalimpál a pacemakered.
Az érdeklődés lázas, hiszen a százas szilikoncsöcs, amit elédtesz, majd felébreszt, és elég lesz, hogy elélvezz!
Phoenix
A klottgatyádban le sem tudnád tagadni, hogy áll a botod!
Raphlexz
Én rád nézek, ez bennem minden nemű izgalmi állapotot,
Lapossá kloffoló, kanosság blokkoló,
A valóság show-k után a valóság sokkoló!
A szolárium neon fényében az arcod flessre sül,
Phoenix
Az új generációban a degeneráció megtestesül!
Raphlexz
Csak a tüskét veszed észre, rosszul fókuszálsz a látványra,
Pedig a tövis nélküli rózsa a műanyag-korszak sorozat gyártmánya pusztán!
Neked ez jelenti a pluszt tán? de engem frusztrál!
Mert ha szeretlek, nálam nincsenek feltételek, de tudom hogy ebben a világban én vagyok a korcs, mert féltelek!
(Igen, mert féltelek)
Refr.
Phoenix
Csak arra várok én, becsukott szemmel, hogy még egy nap elteljen,
Hogy értsd végre, nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem!
Raphlexz
Én inkább halok bátran, mint gyáván éljek a biztonságot hajszolva,
Csak egy pillanatra leszek hős, de te egy életen át rabszolga!
Csak arra várok én, becsukott szemmel, hogy még egy nap elteljen,
Hogy értsd végre, nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem!
Phoenix
Én inkább halok bátran, mint gyáván éljek a biztonságot hajszolva,
Csak egy pillanatra leszek hős, de te egy életen át rabszolga!
Strófa
Phoenix
Te vagy ki birtokolja lelkem poros álarcát,
Dohos, kopott a kötél, szoros szívem sokat kapott!
De tapottat sem mozdulok, ha felém száll egy ólomgolyó,
Mohón lemészárol, forró nyomon áll elém,
Fülembe súgja: Hát ne érj a partra, ott már nincs víz!
Túl sok a bucka gát, elém homokot nyelek.
Monoton ketyeg az óra, konokon verem a faszom a hóra!
Hideg a leves (a fogam is szuvas),
Legyél szíves mondd nekem meg, mert nem veszed be te se,
Hogy csak por ment a szemembe.
Adaptáció nem könyv hű, és levegőt vennem is könnyű.
A szerelem csodás! És nem szikár kegyelem döfés,
Ámor a megmentő, nem konfrontációra hajlamos egyén.
Naplót olvasok minden soromban, habzó szájjal a sarokban,
Kés a marokban, álmomban himbilimbim tutujgatja egy Gésa.
Karomban már nem vagy, max emlékképed árnyéka.
Agyamban kartoték, mit néha eléget a pálinka.
Refr.
Phoenix
Csak arra várok én, becsukott szemmel, hogy még egy nap elteljen,
Hogy értsd végre, nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem!
Raphlexz
Én inkább halok bátran, mint gyáván éljek a biztonságot hajszolva,
Csak egy pillanatra leszek hős, de te egy életen át rabszolga!
Strófa
Phoenix
Mindig te nyered meg a csatát!
Az élet meg a háborút,
Én meg a harctéren a halott vagyok kire könnyes szemmel ráborulsz,
Kilőtt nyíl a múlt, mi nem jön vissza, letépett faág, mi nem nő vissza.
Elégett marad a hamu, légy hazug ez a titka már tudom.
Nem kérek belőled többet, hisz csak a képzeletem játéka vagy,
Nem lesznek hamis csókok...
Raphlexz
Nevemet kiabáló trónok!
Phoenix
Én ilyen vagyok, látod!
Kukába hajítom a világot,
Tanítom aki bántott,
Hogy hogy tegyen kárt bennem, kár volt mennem,
Az elején láttam, hogy ez zsákutca,
De átkozott a félelem és az ösztön közti párhuzam,
Ámor henyél!
Elégett a neki címzett motivációs levél,
Csak a beton tudja, hogy élek, ha rálépek nem veszi jó néven!
Markával kefél, a halottként fohászom egy angyali ki tükör előtt maszturbál,
Búsan lakkozza körmét, festi haját, a vekker felkelt, hogy ne aludjál!
Raphlexz
A szó jelentése csúf...
Phoenix
De látjuk a szép iniciálét!
Kéne inni még ciánt, hogy szép legyen a finálé...
Refr. (2x)
Phoenix
Csak arra várok én, becsukott szemmel, hogy még egy nap elteljen,
Hogy értsd végre, nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem!
Raphlexz
Én inkább halok bátran, mint gyáván éljek a biztonságot hajszolva,
Csak egy pillanatra leszek hős, de te egy életen át rabszolga!
Csak arra várok én, becsukott szemmel, hogy még egy nap elteljen,
Hogy értsd végre, nem ezüstöt nyertem, hanem aranyat vesztettem!
Phoenix
Én inkább halok bátran, mint gyáván éljek a biztonságot hajszolva,
Csak egy pillanatra leszek hős, de te egy életen át rabszolga!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
