|
|
|
/km. Mrdkzh/
Phoenix:
Mikor felkelek tudom,
Hogy csak az álmomban aludtam,
A cipőmre hamuztam, a világ késztet rá, hogy az Ördöggel alkudjak,
Mégis gyorsabb testemnél árnyékom.
Te egy boldog gyermek voltál, és én voltam a játékod,
De felnőttél, és most más játszik velem!
Te vagy a múltam, levélmentes őszöm, hó nélküli telem!
Még annyi mindent mondanék, mondanánk, de nem merünk,
Majd elmondom egy másik életben, ahol macskák leszünk!
Legyen tizenhét életed, én csak egyet kérnék,
Csak egyet, hogy ne lássa torkom a penge fényes élét!
Talpam a szakadék szélén,
Köszönő viszonyban vagyok emlékeddel,
Jóllakott préda vagyok éhes egy vadnak, az erdőben eltévedtem!
Ugranék, de nem lehet!
Nyugtatom magam, hogy egyszer majd elfeledlek!
Úgy leszek szabad!
Úgy teszek majd, ahogy elvárjátok tőlem (háh!),
Boldognak láttok, hazug vigyorral a pofámon!
Kevés vagyok hozzá, hogy a golyót fejembe lőjjem,
Tedd meg, lehet élveznéd is, mert így a tükörbe nézek, és okádok!
Mrdkzh:
Sok mindent megtettem, sok dolog lüktetett bennem,
Külső tényezőkkel fedtem magam,
Külsőségek fedték a belső nyugtalanságot,
Nincsen haskám, hagyjatok alszom!
Kezemben fejem, csukva szemem, és hallgatom a zenét,
Igaz már nem hallom, nincsen cigi a kezemben, nem ehetek a cigi helyett!
Mégsem vagyok kőkemény legény, nem állok a gáton,
És nem vagyok medence közelben, te meg egy éve voltál,
De emlékszem tisztán, egészen, pedig sok búfelejtő lecsúszott, eltűnt, oxidálódott.
Még mindig itt vagyok, sok minden megesett a múltban,
Még fújtam is, de művészietlenségem lekonyított szám!
Miket meg nem tettünk, délutáni vonatutak, ámélkodó utasok!
"Nem a színházban vagy fiam, ne tapsikolj!"
Halászni kéne a mélyvízben, nem ülni, mint az elmúlt években!
Finom fék, gyengéden fogom a nem olcsó, új sebváltó gombját,
Mintha elit delnő combját fognám, azt képzelem,
Víziók, mint a gumimacik,
Nekem is vannak távoli családtagjaim másutt is,
Mint nekik a vízen túl,
Unokaöcsémet, és húgomat még nem láttam, csak fényképen!
Mostanában végiggondoltam nem egy alkalommal életemet,
Kifektettem, vizsgáltam az egyes szakaszait,
És igazán kíváncsi vagyok, hogy a folyton változó galaxis miképp alakul tovább (és, és tovább).
Phoenix:
Papír lett a könyvből, a zenéből meg zaj, mit a csend éltet,
Ez a hóhér fejszéjéről csendélet!
Te sem vagy más, mint az átkocsmázott diákévek polcra rakott emléke!
Nem kéne remegnem, és az ablakból bámulnom a hólepte tájat.
Fáj a tüdőm, hát rágyújtok!
Elárultok mind!
Az álmaimmal együtt!
Elájultok itt, mellettem a koporsóban.
Virágzik belsőm, csak másznak rajta tetvek,
Nem hiányzik az érzés, hogy hiányzik ki megment!
A vekker keltett, nem szabad az álmom zsákutcába szalad,
Saját árnyékommal koccintok, beszélnek a falak!
Nekem túl keserű ez a pirula, másnak meg édes,
De keserű nélkül, az édes sem olyan éles,
Lapot takarok be tintával, kapott a kopottabb énem,
Már a naplementét is csak csukott szemmel nézem!
Nevess, elestemben rajtam, hogy nem bírom,
Belém is rúghatsz, nem érdekel, nem érzed, csak én!
Lehet büszke leszek rá, de most még levegőért kapkodok az álmaim kéményén (az álmaim kéményén!)
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
